260/2. A sercegő doboz — Fémhang a szőnyegen

– Remélem, a kalapja nem igényel túlzott hűtést, uram – jegyezte meg Monsieur Vaneau elgondolkodva, amint közelebb lépett a vibráló dobozhoz. – A sziszegésből ítélve vagy egy kisebb gőzgépet hord a fején, vagy a kalapformázó mestere kissé túlméretezte a belső rugózatot.
A sápadt utas arca még fehérebbé vált. Megpróbálta szorosabban átkarolni a nehéz kartondobozt, de Laurent kalauz udvarias, ám határozott mozdulattal útját állta a szűk folyosón.
– Ha megengedi, uram, a vasút szabályzata kifejezetten tiltja az önműködő és óraműves fejfedők szállítását a VIP hálókocsikban – szólt Laurent, miközben gyanakvóan felvonta a szemöldökét.
Ebben a pillanatban a szomszédos fülke ajtója halk kattanással feltárult, és az elegáns hölgy lépett ki a folyosóra, riadt tekintettel méregetve a furcsa társaságot.
– Mi ez a borzasztó zörej? – kérdezte halk, remegő hangon. – Úgy hangzik, mintha egy szerkezet próbálna utat törni magának a dobozból!
– Csupán a mechanika diadaláról van szó, madam – nyugtatta meg Vaneau a hölgyet, miközben megigazította mandzsettáját. – Vagy egy felettébb türelmetlen kalapról. Uram, ha nem akarja, hogy a legközelebbi megállóhelyen, Saint-Mireux állomáson a helyi hatóságok cseréljék ki a ruhatárát, javaslom, tegye le a dobozt a padlóra.
A férfi tétovázott, de a sercegő hang hirtelen éles, fémes kattanássá vált, mire felnyögött, és a szőnyegre engedte a dobozt, ami meglepően nehéz puffanással ért földet.