259/8. A tok titkai — Leleplezés a peronon

– Önök mindannyian azt hitték, hogy az új hegedűs utas értékes hangszere a valódi célpont – magyarázta Vaneau úr, miközben Laurent kalauz egyre szorosabban elállta a folyosót. – A tökéletes félrevezetés azonban maga a sárgaréz kulcs volt. Azt hitték, a hangszer tokját nyitja, ám a szerkezet valójában a hálókocsi fűtésrendszerének rejtett szelepéhez illik. Ott rejtette el a kalapos úr a csempészett vegyületeket, s az árulkodó részlet csupán az a finom, kénes por volt, ami a kézelőjére tapadt. S a tettes nem más, mint...
A vonat ekkor hirtelen hatalmasat fékezett. Az elegáns hölgy felsikoltott, a fülkeasztalokon a poharak vad csörrenéssel indultak el a padló felé, miközben a szerelvény csikorogva begördült Clairval-les-Bains állomására.
Az ajtók szinte azonnal kinyíltak, és a peronon várakozó helyi nyomozók fegyelmezetten a kocsiba léptek. A vezetőjük szigorúan körbenézett, majd egyenesen a fekete kalapos úrhoz lépett.
– Letartóztatom Önt a törvény nevében, veszélyes anyagok csempészete ügyében – mondta a tiszt, és kattant a bilincs.
– ...aki, mint látható, nem számolt a vasút rendíthetetlen pontosságával – fejezte be Vaneau úr a mondatot, mintha a rendőrség érkezését is ő maga szervezte volna.
A letartóztatottat elvezették, az izgatott utasok pedig lassan leszálltak. Az ajtók becsukódtak, és a vonat elindult Val-de-Sambre felé. A folyosón azonban máris feltűnt egy új utas: egy sápadt férfi, aki mindössze egyetlen, túlságosan is nehéznek tűnő kalapdobozt szorongatott a kezében, és gyanakvóan pislogott a detektívre.