259/4. A tok titkai — Fémhang a folyosón

Laurent kalauz feszülten figyelte, ahogy az új utas, az „az-uj-hegedus-utas” végre sikerrel bepréselte a tokot a helyére, bár a korábbi fémhangos koppanás még mindig ott csengett a fülében. A kalauz egy pillanatra Vaneau úrra nézett, akinek az arcán halvány, de sokat sejtető mosoly játszott. Mintha egy karmester nézné, ahogy a zenekara egy váratlan, de érdekes disszonanciával nyitja meg a darabot.
„Gyanúsan halk maradt az a hegedű, miután elrejtette,” jegyezte meg Laurent, hangjában a meg nem értett dallam iránti szkeptikus kíváncsiság. „Ezek szerint nem a vonaton készült koncertre, vagy legalábbis nem egy nyilvánosra.”
Vaneau úr lassan bólintott. „A legérdekesebb szimfóniák gyakran a csendben kezdődnek, Laurent. És a legváratlanabb hangszerek rejtőznek a legátlátszóbb tokokban.” Tekintetével az úriember felé intett, aki most már a helyén ült, és a hegedűtokot szinte védelmezőn ölelte a tekintetével, mintha az nem egy fa, hanem egy üvegvitrinben őrzött, felbecsülhetetlen értékű tárgy lenne. Az elegáns hölgy, aki az imént elhaladt mellettük, most visszatért a folyosón, és bár próbálta közömbösnek mutatni magát, egy futó pillantást vetett a fülke irányába, mielőtt eltűnt egy másik kocsi felé.
„De Vaneau úr, egy hegedűtok célja, hogy hegedűt rejtsen. Ez az úr azonban mintha attól félne, hogy a tok maga a cél, és a hegedű csak egy mellékes tartozék” – morfondírozott Laurent, a vonatok működésének egyszerű logikájából kiindulva. „És az a koppanás… az nem fa volt. Egyértelmetlenül fém, ha engem kérdez. Talán egy miniatűr kovácsműhelyt rejt, arra az esetre, ha ihletet kap a vonaton?”
Vaneau úr szája sarkában megremegett. „Valóban, Laurent, a hangszeresek gyakran meglepő eszközökkel élnek a művészet kedvéért. Ki tudja, talán egy komplett kiszenekart cipel magával, melynek minden tagja apró fémből készült. De a lényeg nem a méret, hanem a súly, nem igaz? Meg a csend, ami utána következett.” Vaneau úr tekintete elkalandozott az ablakon túli, gyorsan suhanó tájra, mintha a vonaton kívül keresné a tok rejtélyének megoldását. „Kíváncsi vagyok, milyen ütemben robogunk Montaigne-sur-Loire felé. Vajon a zenészünk is a következő állomásig hallgat, vagy előbb eljön az az igazi ‘fortissimo’?”