258/3. A térkép titka — Chantelle-i záróra

Vaneau úr lassan bólintott. „A mozdony, Laurent. Nem közlekedési eszköz, hanem… jelzés. A hölgy nem átszállásra várt, hanem valami egészen különösre.”
Laurent kalauz feszülten kapkodta a fejét. „De mi lehet az, Monsieur? Titkos csere? Egy ügynök?”
Vaneau tekintete megállapodott a folyosón. „A fekete kalapos úr díszdoboza sem arra szolgált, amire gondoltunk. Kémkedés, ugye? Ez a térkép is üzenet, egy koordináta. A piros mozdony nem útvonal, hanem jel, ami pontos időben és helyen… megáll.”
„Szóval a hölgy nem utazó, hanem… postás?” – kérdezte Laurent.
Vaneau úr elővette régi ezüst zsebóráját. Kinyitotta, egy pillanatig nézte. „Pontosan hét perc múlva Chantelle állomásra érkezünk.”
„Hét perc? Azt hittem, Beaumont a következő!” – sápadt el Laurent.
„Éppen ez a kulcs, Laurent,” – folytatta Vaneau. „Mindenki azt hitte, a térkép az utazásról szól. A hölgy rettegése is ezt erősítette. Pedig a térkép nem az útvonalat mutatta, hanem az *eseményt*. A piros mozdony jelölte azt a pontot, ahol vonatunk hét perccel azelőtt halad el Beaumont előtt, hogy Chantelle-be érkezne. Álcázott jelzés volt, a kémkedésre használt kódoló szer cseréjének helye és ideje. Feladata elkapni, vagy leadni azt.”
Ahogy Vaneau kimondta az utolsó szót, a vonat hirtelen nagyot fékezett. Poharak csörrentek, utasok kapaszkodtak. A szerelvény lassan begördült a Chantelle állomásra.
Az ajtók kinyíltak. A peronon már várakoztak a helyi nyomozók. Beléptek, vezetőjük a fiatal hölgy fülkéjéhez lépett.
„Letartóztatom Önt a törvény nevében, kémtávirati kódok jogosulatlan birtoklása és átadása ügyében.”
Vaneau befejezte: „…az apró piros mozdony jele pontosan a célpontot jelölte meg.”
A hölgyet, kinek a térkép kiesett kezéből, elvezették. Arcán leleplezés félelme tükröződött. Utasok szálltak le és fel. Egy új úriember, hatalmas hegedűtokkal, Vaneau úrra pillantott. Vaneau csak figyelt, Laurent kalauz még mindig rázta a fejét.
A vonat ajtajai becsukódtak, a szerelvény elindult. Új dallam lebegett a levegőben.