257/4. A csilingelő díszdoboz — A dallamos leleplezés

A fekete kalapos férfi arca még sápadtabb lett, ha ez egyáltalán lehetséges volt. Tekintete vadul cikázott Vaneau és a kalauz között, majd megakadt a könyvhalmokkal utazó hölgyön, aki továbbra is stratégiailag előnyös pozíciót foglalt el a folyosón. Mintha a doboza is megérezte volna gazdája szorongását, egy halkabb, de annál kitartóbb csengés hallatszott fel belőle, mintha csak buzdítaná a fellépésre.
„Ez… ez egy nagyon különleges, személyes darab!” – próbálkozott a kalapos utas, hangja kissé recsegősre sikeredett. „Egy családi örökség, kérem! Nem mutogathatom csak úgy idegeneknek!”
Vaneau úr csendesen elmosolyodott. „A személyes tárgyak általában nem hívják fel magukra a figyelmet ilyen harsányan. Hacsak nem egy rendkívül zajos családi titokról van szó, amit épp most készül elárulni nekünk, a közös teherviselés jegyében.”
Laurent kalauz bólintott. „Uram, a vonat biztonsága, és ami még fontosabb, a többi utas nyugalma érdekében… elengedhetetlen, hogy tisztázzuk a helyzetet. Különösen, ha ez a »különleges darab« hajlamos a spontán zenélésre.”
Monsieur Delaunay ismét kidugta a fejét, és szinte lelkesen fűzte hozzá: „Vagy valami elátkozott kincs van benne! Az mindig jó egy hosszú utazáshoz! Gondoljanak csak a drámára! Az izgalomra!”
A fekete kalapos férfi elvörösödött. „Nincs benne semmi elátkozott! Csak… csak ez egy… egy rendkívül érzékeny, mechanikus időmérő!”
„Akkor miért nem teszi meg nekünk azt a szívességet, hogy megmutatja ennek az érzékeny darabnak a belső működését?” – javasolta Vaneau, hangjában a legkisebb nyoma sem volt türelmetlenségnek. „Talán csak egy kis olajozásra van szüksége, vagy egy finomhangolásra. Vagy talán csak a közönség tapsára vágyik.”
A fekete kalapos úr hosszan, sóhajtva megadta magát. Lassan, mintha fájdalmat okozna neki, felemelte a díszdobozt a kabátja alól. A csilingelés hirtelen abbamaradt, mintha a szerkezet is érezné a rá irányuló figyelmet.
Laurent kalauz előrelépett, de Vaneau úr egy mozdulattal feltartóztatta. „Óvatosan, Laurent” – mondta halkan. „A legérzékenyebb mechanizmusok a legkönnyebben sérülnek a sietségtől.”
A kalapos férfi remegő kézzel nyúlt a doboz fedele felé. Vaneau úr tekintete élessé vált. Ez nem csupán egy doboz volt. Ez egy előadás kezdete.