257/1. Új rejtély a hálókocsin — A fekete kalapos úr doboza

A zakatoló szerelvény egymás után nyelte el a ködfoltokat, miközben Laurent, a kalauz megkönnyebbült sóhajjal igazította meg az egyenruháját. Monsieur Delaunay elszállítása után a hálókocsi folyosójára lassan visszatért a megszokott, békés zsongás.
– Bámulatos volt, Monsieur Vaneau – jegyezte meg a kalauz, miközben a fülkeajtónak támaszkodott. – Bár bevallom, a fékezés pillanatában egy másodpercre azt hittem, a mozdonyvezető úr teljesen elfelejtette a menetrendet.
– A mechanika kiszámítható, mon cher Laurent – válaszolta halkan Vaneau úr, miközben az ablak felé fordult. – Ellentétben az utasok reakcióival.
Ekkor lépett a folyosóra a Montenard-ban felszállt, sápadt, fekete kalapos úr. Görcsösen szorította magához a kisméretű, sötétkék bársonnyal bevont díszdobozt, mint aki a legféltettebb kincsét tartja a kezében.
– Segíthetek a kabátjával vagy a csomagjával, uram? – lépett hozzá Laurent készségesen.
– Hozzá ne nyúljon! – csattant fel az új utas meglepően éles hangon, majd nyomban szabadkozott: – Elnézést… Csupán rendkívül törékeny a tartalma. Egy különleges… antik óramű.
– Helyes – jegyezte meg Vaneau úr száraz eleganciával. – A vonaton amúgy is mindig túl kevés a pontos óra. Bár a túlzott óvatosság néha pontosan azt az elmozdulást váltja ki, amit elkerülni szeretnénk.
A fekete kalapos úr riadt pillantást vetett az ősz detektívre, majd sietős léptekkel indult a fülkéje felé. Ám mielőtt elérte volna a kilincset, a doboz halk, csilingelő hangot adott, és a könyvhalmokkal utazó hölgy meglepett felkiáltással hívta fel magára a figyelmet.