256/6. A mechanikus kalitka — Mágneses nyugvópont

A sárgaréz madár csőrének utolsó kattanása olyan élesen harsant a fülke előterében, mintha az egész vonat elnémult volna. A szürke köpenyes férfi arca a kamillatea gőze nélkül is vörösödött.
„Mágneses pecsétek? Illegális átszállás?” – sziszegte, miközben Laurent a tálcával elegánsan hátrált, mintha csak egy váratlan tánclépést gyakorolna. – „Ez abszurd! Vádaskodnak itt összevissza, miközben én csak a ritka órák rejtett frekvenciáit kutatom! Micsoda megaláztatás!”
„A frekvenciák valóban ritkák, de nem rejtettek, hanem célirányosak, uram” – felelte Vaneau úr. – „És a megaláztatás csak akkor kezdődik, ha az ember megpróbál meglógni egy antik térképpel, miközben a szerelvény teljes sebességgel robog Beaumont-en-Argonne felé. Ráadásul az ablakon át. Az igazán kellemetlen élmény lenne, higgye el.”
A könyvekkel utazó nő kezében megrebbent a megsérült térkép, mintha a papír is tiltakozna a bánásmód ellen. A lainville-i nyomozó, aki eddig a bilincsek hiánya miatt érzett frusztrációval küzdött, most meggondolta magát.
„Nos, akkor mit tegyünk vele, Monsieur Vaneau?” – kérdezte, mintha egy újonnan felfedezett szobrot szemlézne. – „Addig is hagyjuk, hogy elszökjön a következő ablakon át, vagy…?”
Vaneau úr elegánsan elővette régi ezüst zsebóráját. Kinyitotta, egy pillanatig nézte.
„Ó, semmiképp” – vágta rá, miután becsukta az órát. – „Most, hogy a sárgaréz madár is elhallgatott, és már nem mutat kitérőket, útitársunknak nincsenek sürgős, illegális elfoglaltságai. Egyszerűen csak megvárja velünk a következő állomást. Gondolja csak, milyen kényelmes! Pontosan tizenkét perc múlva érkezünk Beaumont-en-Argonne-ba. Addig van ideje megfontolni, hogy melyik vasútvonalon folytatja majd a gyűjtést, már ha egyáltalán folytatja.”
Laurent egy diszkrét kézmozdulattal jelezte a folyosó távolabb eső részén várakozó kalauzoknak, hogy a helyzet rendeződött. A vonat lágyan ringatózott tovább, a fülke előterében pedig csak a kerekek monoton zúgása, és a szürke köpenyes utas fojtott bosszankodása hallatszott. A csend néha hangosabb, mint a legnagyobb kiáltás.