255/6. A könyvtárnyi titok – Az új fejezet ígérete

A vonat valóban behúzott Saint-Rémy-en-Plaine állomásra, ahol a peronon ácsorgók éppolyan rejtélyesnek tűntek, mint az a bizonyos könyvtár. Miután a szerelvény újabb lendületet vett Chantelle-le-Chât felé, Vaneau úr elégedetten hunyorított a távolodó tájra.
„Nos, Laurent úr,” – kezdte, mintha mi sem történt volna. „Remélem, a felfrissülés nem csak intellektuális volt. Talán egy friss pogácsa, vagy egy csésze erős kávé is belefért a »fejezetbe«?”
Laurent kalauz halványan elmosolyodott, de szemeiben még ott bujkált az alagút okozta feszültség. „Egyelőre a papíron kívül semmi más nem esett le, Vaneau úr. A hölgy sem tűnt éhesebbnek a tudásra, mint korábban. Inkább úgy figyelt minket, mintha mi lennénk az új rejtély a hálókocsijában.”
Az elegáns hölgy egy pillanatra elvonta tekintetét a vonat ablakából. „És mit talált volna, ha olvasni kezd minket? Talán egy fejezetet a túlzott kíváncsiságról, ami nem mindig vezet jóra. De ha már itt tartunk, az a papírdarab... még mindig a könyvtár bejárati jegyének tűnik, nem gondolják? Egy kulcs a sötétbe, vagy egy térkép, ami további ajtókhoz vezet.”
„A kulcsok ritkán magyarázzák el, hová vezetnek,” – jegyezte meg Vaneau úr, elfordítva fejét, hogy a könyvekkel utazó hölgy fülkéje felé pillantson. „De egy térkép… az már más. Különösen, ha a könyvtár labirintusos. És ha jól látom, kedves Madame, az a hölgy most épp egy újabb könyvet kaparász elő a táskájából, mintha csak megerősítené a gyanút. Talán már az első fejezetet lapozgatja a legújabb »igazságról való éhség« című kötetünkből.”
Laurent kalauz nyelt egyet. „És ki tudja, mi van a következő fejezetben? Remélem, nem egy olyan csavar, ami minket ejt majd csapdába.”
Vaneau úr halványan elmosolyodott. „Ah, de akkor hol maradna a szórakozás, Monsieur Laurent? A legjobb történetekben mindig a legváratlanabb fordulópontok okozzák a legnagyobb izgalmat. És Chantelle-le-Chât felé haladva, azt hiszem, bőven lesz alkalmunk további „ajtókat” kinyitni, még ha azok a sötétbe is vezetnek. A kérdés csak az, mit találunk mögöttük.”