255/1. A felgyülemlett papír — Aulnay-les-Forges felé

A kalapos utas elvezetésével a hálókocsi levegője mintha súlytalanabbá vált volna, bár a feszültség még érezhetően benne maradt a falakban. Laurent kalauz zsebkendőjével megtörölte homlokát, még mindig kissé remegő kézzel.
„Hát, ez… ez már valami!” – suttogta Laurent, tekintete Vaneau úr felé siklott. „És Ön… Ön pontosan tudta.”
Az elegáns hölgy, aki eddig tartózkodóan figyelte az eseményeket, most előrehajolt. „Mégis, hogyan, Monsieur Vaneau? A sárgaréz por… óraművek? Hihetetlen!”
Vaneau úr elrendezte hajtókáját, ami valószínűleg sosem volt rendezetlen. „A tények, Madame, gyakran a legegyszerűbb álcát öltik. Ahol mindenki bonyolult mechanizmust sejt, ott néha csak egy eltűnő zsebóra hiányzik.” Hangjában a szokásos higgadtság csengett, bár az apró ráncok a szeme körül elárulták, hogy az események őt is próbára tették.
Az ajtók hamarosan új utasokat engedtek be. Egy idős úr, aki túlságosan is lassan lépkedett, alig tartotta fel a mögötte érkezőket. Majd belépett a folyosóra a fiatal nő, akit Vaneau már korábban észrevett. Könyvei, zsineggel átkötve, komoly halmot képeztek a karján, és úgy festett, mintha egy vándorkönyvtárral utazna. Egyik könyv megcsúszott, és a hölgy ügyetlenül próbálta visszatenni a helyére. Vaneau úr elkapta a pillantását, amikor a nő megpróbált egy szál kihullott hajat eltüntetni az arcáról, ezzel együtt a könyvek közül egy apró, hajtogatott papírdarab is a földre libbent.
Laurent kalauz, még mindig a kalapos utas izgalmán merengve, nem vette észre. Az elegáns hölgy egy pillanatra elvonta a figyelmét a peronon zajló mozgás, ahol a helyi nyomozók most már a megszokott, komótos ügyintézésbe fogtak. A szerelvény lassan, zökkenve indult meg.
„Aulnay-les-Forges felé, gondolom?” – kérdezte az elegáns hölgy, hangjában már csak egy halvány visszhangja maradt az előző izgalomnak.
Vaneau úr tekintete egy pillanatra a földön heverő papírdarabkára siklott, majd vissza a fiatal nőre, aki már be is omlott a fülkéjébe, a könyvek mögé rejtve magát. „Igen, Madame. És ahogy a dolgok állnak, valószínűleg nem ez lesz az egyetlen apró dolog, ami elhagyja a helyét a mai napon.” A vonat füstöt eregetve elindult, maga mögött hagyva Belcastel állomását, és magával víve az új rejtély első, éppen csak felsejlő sziluettjét.