253/6. A ketyegő napernyő — Kilenc perc a rejtélyig

A vonat kerekeinek zakatolása mélyebb tónusra váltott, miközben a ketyegő napernyő makacsul verte az új, sürgető ritmust a fülke feszült csendjében.
Laurent, a kalauz, annyira megfeszült, hogy szinte nyikorgott a csizmája, ahogy áthelyezte súlyát egyik lábáról a másikra. „Kilenc perc” – suttogta, mintha az idő múlását akarná sürgetni vagy épp megállítani. – „Az örökkévalóság is kevesebbnek tűnik, mint ez a kilenc perc, Monsieur. Nem gondolja, hogy a mi rejtélyes válaszadónk talán túlpontos?”
Vaneau úr, aki az események dacára is úgy tűnt, mintha éppen egy délutáni teát élvezne egy csendes olvasóteremben, megvetően elmosolyodott. „A pontosság, Laurent, a titkos üzenetek íratlan szabálya. Különösen, ha valaki nem akarja felkelteni a gyanút. Bár, tegyük hozzá, ez a zajos szerkezet nem éppen a diszkréció mintapéldája.”
Az elegáns hölgy egy pillanatra elkapta a tekintetét a napernyőről, és Vaneau felé fordult. „De miért ennyire sürgető ez az ütem, Monsieur? Miért vált hirtelen ennyire... türelmetlenné?” A hangja remegett, mint egy finom borospohár a vonat zötykölődésében. A selyemkesztyűs keze már nem csak a sálját, hanem önmagát szorította.
Alig hangzott el a kérdés, amikor a napernyő belsejéből érkező ritmus ismét változott. A korábbi kettős ütem felgyorsult, majd hirtelen lelassult, egyetlen, hosszan elnyújtott, mély zümmögéssé alakulva, mintha egy méhraj készülne rajzásra, de még nem döntötte el, merre. Azután egy éles, szaggatott kattanás jelezte, hogy a „hívójel” új fázisba lépett, mintha egy Morse-kód üzenet utolsó, rohamtempójú szavai peregnének le. A vonat ekkor már érezhetően lassulni kezdett, egyre közelebb kerülve Chantelle-le-Château állomáshoz. Laurent halvány arcán verejtékcsepp gyöngyözött. Vaneau úr azonban csak bólintott, mintha pontosan ezt várta volna.
„Ó, kedves mademoiselle,” szólalt meg végül, egy szempillantás alatt sem veszítve higgadtságából, „a türelem, úgy tűnik, nem a mi ismeretlen barátunk erénye. Vagy talán épp ellenkezőleg: ezzel igyekszik felhívni a figyelmet arra, hogy ideje sietnünk a találkozóra.”