252/6. A lepecsételt fadoboz — Bellerive-i záróra

A folyosón összegyűlt utasok kíváncsian figyeltek, miközben Monsieur Vaneau megállt a 4-es fülke előtt. Laurent kalauz feszülten szorongatta az egyenruhája gombját.
– Mindenki azt hitte, dr. Kroll letartóztatásával a veszély elmúlt – kezdte Vaneau szelíden. – Az új utas pedig családi emlékekről beszélt. De a doboz sarkán lévő viasz még meleg volt, a lakkszag pedig elárulta: a tartalmát alig fél órája cserélték ki Saint-Crépinben.
– Ez felháborító gyanúsítás! – nyitott ki a fülke ajtaja a szürke köpenyes férfi. – Nincs semmi joga…
– Nem gyanúsítom, uram – vágott közbe Vaneau csendes mosollyal. – Csupán megállapítom, hogy a kódoló szerkezet hiányzó alkatrésze sosem hagyta el a vonatot. A doboz kettős fenekében lapul, dohányba rejtve. Az elkövető pedig nem más, mint…
A csikorgó fékek éles hangja elfojtotta a nevet. A vonat akkorát zökkent, hogy Laurent elkapta a falat. Az Intercontinental Express lassan begördült Bellerive állomásra.
Az ajtók kinyíltak, és két helyi csendőr lépett a folyosóra. A parancsnok határozottan a szürke köpenyes férfi elé állt.
– Letartóztatom Önt a katonai kódoló csempészésének kísérlete miatt!
– …mint a dr. Kroll által megfizetett futár – fejezte be Vaneau a mondatát, mintha a hatóságok épp a forgatókönyvét követték volna.
A hamis utast elvezették. A szerelvény lassan újabb útnak indult Mireval felé. Laurent megkönnyebbülten sóhajtott, ám ekkor egy új hölgy lépett a kocsiba, kezében egy gyanúsan ketyegő napernyővel. Vaneau szeme halványan felcsillant.