251/6. Új rejtély a hálókocsin — Finommechanikai feszültség

– Órásmester? – makogta a férfi, miközben megpróbálta a háta mögé rejteni a csavarhúzót, de csak azt érte el, hogy a szerszám hangos csörrenéssel a padlóra esett. – Én... én csupán a saját tulajdonomat javítom. Egy családi örökséget!
– Különös örökség – jegyezte meg a Lainville-i nyomozó, kissé félretolva Laurent kalauz gyógyteás tálcáját, hogy jobban rálásson a fülke belsejére. – Különösen úgy, hogy a néhai mester alig egy hete hunyt el, és a hagyatéki leltár szerint ennek a vasládának még zár alatt kellene lennie.
– A törvény olykor lassabb, mint a vasút – mondta Monsieur Vaneau száraz, elegáns mosollyal. – De ami még ennél is különösebb, az az Ön köpenyéből kikandikáló menetlevél. Egy órásmester ritkán utazik diplomáciai pecséttel.
A szürke köpenyes utas arca hirtelen egészen sápadt lett. Laurent kalauz eközben lehajolt a csavarhúzóért, ám mozdulatával véletlenül meglökte a nehéz vasdobozt. A fedél résnyire felpattant, és a belsejében nem finom fogaskerekek, hanem egy bonyolult, fémhuzalokkal átszőtt, halkan és ritmikusan kattogó szerkezet villant meg.
– Ne nyúljon hozzá! – kiáltott fel a férfi, és védekezően a doboz elé ugrott. – Ha felborul a ritmus, a kalibráció odavész!
– Úgy tűnik – fordult a nyomozó felé Vaneau –, hogy ifjú barátunk nem az idő múlását méri, hanem valami sokkal sürgetőbbet. Mondja, mikor jár le a szerkezet ideje?