250/5. A sétapálca titka — Akusztikus rezonancia

Monsieur Vaneau egyetlen megnyugtató kézmozdulattal intette le a szürke köpenyes utas riadtságát.
– A fizika rendkívül szigorú tudomány, uram, de ritkán hajlamos az azonnali vasúti katasztrófákra egyetlen sétapálca miatt – mondta higgadtan, majd finoman kinyújtotta a kezét. – Megengedi?
Az utas bizonytalanul nyújtotta át a pálcát. A lainville-i nyomozó azonnal hátralépett egy fél lépést, míg Laurent kalauz a folyosó korlátjába kapaszkodva várta az elkerülhetetlen robbanást. Vaneau azonban nem jött zavarba: a markába rejtett selyemkendőt félrehúzva tüzetesen megvizsgálta az ezüst gomb szélén futó apró, finom fogazatot.
– Látja, nyomozó? – fordult a társasága felé Vaneau egy száraz mosoly kíséretében. – Ez nem pokoli gép, csupán egy különleges, svájci hangszerkészítő mester által épített mechanikus, akusztikus metronóm. A pálca üreges törzse csupán felerősíti a kerekek természetes rezonanciáját, ha a gombot kissé eltekerik.
– Metronóm? – hűlt el a szürke köpenyes utas. – De hisz az eladó azt állította Belcastelben, hogy ez egy különleges védelmi szerkezet!
– Úgy tűnik, Önt alaposan félrevezették – jegyezte meg Vaneau.
Ekkor az ősz hajú detektív zsebéből előkerült a régi ezüst zsebóra. Kipattintotta a fedelét, egy pillanatig némán nézte az óramutatók állását, majd halk, mély hangon megszólalt:
– Pontosan hét perc múlva Miremont-les-Eaux állomásra érkezünk. És ott, meglátják, tisztázódik a pálca eladójának valódi szándéka is.