249/9. A csörgő dobozok rejtélye — A befejezetlen szimfónia

A 4-es fülke ajtajában Monsieur Vaneau megállt, majd elegáns mozdulattal elővette ezüst zsebóráját, és pattintotta a fedelét.
„Pontosan három perc múlva Varelmont állomásra érkezünk” – mondta csendesen, miközben a fülkében ülő fiatal hölgy zaklatottan szorította magához a csörgő dobozokat.
„És addig kiderül, ki ez a bolond?” – horkant fel Dubois nyomozó, fel-alá lépkedve a szűk folyosón.
„Nincs itt semmiféle bolond, nyomozó úr, csupán egy túlságosan is kiszámítható szerkezet” – válaszolta Vaneau száraz mosollyal. – „Azt hitték valamennyien, hogy a zaj egy elszabadult óraszerkezet vagy valami kísérteties szeszély műve. A félrevezetés épp abban rejlett, hogy a csörgést a sínek ritmusával próbálták álcázni. Ám a dobozok nem zenéltek, hanem kódolt jeleket továbbítottak.”
Vaneau lassan a letakart kalitkát szorongató utas felé fordult. „A kalitka alatt ugyanis nem madár lapul, hanem egy finomhangolt rezonanciás vevőkészülék. A hölgy dobozai és az Ön kalitkája együtt alkottak egy teljes, de meglehetősen zajos távírót.”
A zaklatott utas felhorkant, és tiltakozóan emelte volna fel a kezét, de mielőtt Vaneau kimondhatta volna a nevét…
…a vonat hirtelen akkora fékezéssel lassult le, hogy a folyosó fali lámpái megrezdültek, a csomagok pedig megindultak a hálóhálókban. A szerelvény lassan és méltósággal begördült Varelmont állomására.
Az ajtók kitárultak, s a peronról két helyi csendőrtiszt lépett a kocsiba.
„Letartóztatom Önt tiltott információátvitel és szerkezetrejtés miatt!” – lépett előre a csendőrparancsnok, s a letakart kalitkás utas csuklóján azonnal kattant a bilincs.
„…ahogy sejtem, a futár szerepe pontosan Önre hárult” – fejezte be a félbeszakadt mondatot Vaneau, mintha a rendőrség pontosan az ő végszavára érkezett volna.
A leleplezett utast elvezették. A peronon az utasok egy része leszállt, s helyükre újak érkeztek: egy magas, szürke kalapos úr lépett a folyosóra, aki feltűnően gondosan ügyelt arra, hogy a kezében tartott, ezüstgombos sétapálca hegye ne érintse a padlót. Vaneau csendben megfigyelte a mozdulatot. Az ajtók becsukódtak, s az Intercontinental Express lassan nekilendült a következő állomás felé.