249/3. A csörgő dobozok rejtélye — A dallamos zavar

Laurent kalauz feszült pillantást vetett Vaneau-ra, mintha a nyugalmazott detektív utolsó megjegyzése valami még nagyobb terhet rakott volna az amúgy is túlterhelt vállára. „Kincsek? Monsieur Vaneau, egyelőre csak hangokat hallok, olyanokat, amik a leghidegebb téli éjszakán is álmatlanságot okoznának. Vagy talán az én füleim romlottak el végleg a sok zakatolástól?”
A helyi nyomozó, aki eddig csak idegesen pislogott a folyosó felé, hirtelen elmerült egy még képtelenebb elméletben. „Én azt mondom, ez valami kódolt üzenet! A csörgések dallama, a ritmusa… valami titkos társaság jele lehet! Talán a dobozok nem is kincseket rejtenek, hanem parányi, kiképzett hangyákat, akik Morse-kódot kopognak a falakon!”
Monsieur Vaneau halvány mosolya egy pillanatra sem ingott meg. „A hangyák Morse-kódja… ez valóban szokatlan lenne, nyomozó úr. Bár a természet néha meglepőbb, mint bármely titkos társaság. De ha már a kincsekről beszélünk, Laurent úr, gondolja csak el: miért is őrizne valaki annyi csörgő, porcelánnal vagy denevérürülékkel teli dobozt ilyen féltve, ha nem lennének különlegesek?”
„Különlegesek?” – Laurent felháborodása új szintre hágott. „Én csak abban reménykedem, hogy nem egy különlegesen rossz nap kezdete ez, ami egy különlegesen hosszú éjszakába torkollik, amíg eljutunk… nos, a következő állomásra!”
A fiatal hölgy fülkéjéből továbbra is kiszűrődött a finom zörgés, most már egyenletesebben, mintha a tartalmát óvatosan elrendezte volna. Vaneau lassan elindult a folyosón, mintha csak egy délutáni sétát tenne, tekintetét a fülke csukott ajtajára szegezve. „Néha a legzajosabb rejtélyek a legcsendesebb megoldásokat rejtik. Vagy a legapróbbakat.”
A helyi nyomozó megpróbálta utolérni, de már Laurent is feltápászkodott, és suttogva követte Vaneau-t. „Mit akar tenni, Monsieur Vaneau? Csak nem megy oda és kopog be? Hiszen még az is lehet, hogy a hölgy csak egyszerűen… gyűjtő!” A kalauz szavai elhaltak a folyosó zajában, amit a vonat egyre gyorsuló tempója és a fülkéből kiszűrődő, még mindig megmagyarázhatatlan csörgés uralt. A vonat lassan egy hosszú alagútba siklott, és a hangok felerősödtek a zárt térben.