249/2. A csörgő dobozok rejtélye — A folyosó zenei kísértete

A dobozok csörgésének különös dallama tovább kísértette Laurent kalauz amúgy is meggyötört idegeit. Fejét masszírozta, szilárdan meggyőződve róla, hogy a vonat immár aktívan összeesküdött lelki békéje ellen.
„Cseresznyeárus, mondja?” – a helyi nyomozó hangja még mindig remegett. „Én inkább egy méregkeverő denevérgyűjtőre tippelnék, aki éppen a legújabb elixírjét rázogatja a vonaton!”
Monsieur Vaneau egy pillanatra sem vette le a szemét a folyosóról, ahol a fiatal hölgy lassú, megfontolt léptekkel haladt. A dobozok a karjában billegtek, és mindegyikből más-más, finoman rémes hang szűrődött ki. Mintha egy egész zenekar rovarokból állna, és épp hangolna.
„A méregkeverés ritka foglalatosság, nyomozó úr, különösen a vonatokon,” jegyezte meg Vaneau szelíden. „De a zene…”
Laurent bosszúsan felsóhajtott. „Zene? Ez inkább egy katasztrófa előszörre. Már várom, mikor robban fel az egyik doboz, és szórja szét a vagonban a porcelánszilánkokat vagy a denevérürüléket!”
A hölgy eközben megállt egy fülke előtt, és mintha tétovázott volna. A csörgés elhalkult, majd újra felerősödött, ahogy a dobozokat átrendezte a karjában. A helyi nyomozó öntudatlanul is hátrébb húzódott, mintha a hangok képesek lennének elkapni és magukkal rántani.
„Érdekes,” mondta Monsieur Vaneau, hangjában a megszokott, rezzenéstelen nyugalom. „A madártetoválás… a stílusa meglepően részletgazdag, ahogy látom.”
Laurent kalauz egyenesen megborzongott. „Mit lát, Monsieur Vaneau? Valami újabb elrejtett jelzést, ami egy még nagyobb rejtélyre utal? Talán ez a hölgy egy titkos ügynök, aki a csörgő dobozaival kódolt üzeneteket küld a vonatról?”
„Vagy csak egy fiatal hölgy, aki nem szeretné, ha ellopnák a féltve őrzött kincseit,” felelte Vaneau, ajka sarkában halvány, alig észrevehető mosollyal. „Bár a kincsek természete az, ami igazán érdekessé teszi a dolgot, nem igaz?”
A vonat tovább robogott Miremont felé, és a csörgés, bár egy fülkében most már elhelyezkedett, még mindig áthatotta a folyosó levegőjét. Laurent úgy érezte, sosem hallott még ennyire türelmetlen, mégis rejtélyes zörejt.