248/4. A ketyegés fokozódik — Feszült percek Saint-Giron felé

– Akkor kétségkívül rendkívül pontatlanul fogunk megérkezni – felelte a fődetektív rezzenéstelen arccal.
A helyi nyomozó szeme elkerekedett. – Pontatlanul? Monsieur Vaneau, itt életekről van szó! Mi van, ha ez a szerkezet nem csak az időt méri, hanem… – A mondat a torkán akadt, ahogy egy újabb, határozottabb ketyegés szűrődött ki a hármas fülke felől. Olyan volt, mintha belülről dobolnának a feszültséggel.
Laurent kalauz, aki addig csak a falnak támaszkodva remegett, most előrébb lépett. – Talán… talán meg kellene állítanunk a vonatot? Vagy legalábbis kiküldeni egy üzenetet.
– Egy üzenetet arról, hogy egy utasunk zsebében tik-takol valami? – kérdezte Vaneau, mintha csak az időjárásról beszélne. – Képzelem, milyen lelkesedéssel fogadnák a távírászok. Valószínűleg egy újfajta órásműhely reklámjának hinnék.
– De a ketyegés… – próbálta a nyomozó. – Egyre hangosabb! Azt hiszem, a férfi izzad. Láttam, ahogy a kabátja kicsit remeg.
Vaneau elgondolkodva nézett a csukott ajtóra. – Az izzadás még nem robbanásveszélyes. Inkább a belső nyomásra utal. A szerkezetek, és az emberek is, hajlamosak a végén kiengedni a gőzt. A kérdés csak az, hogy milyen formában.
Ekkor hirtelen halk, fémes csörgés hallatszott a fülkéből, mintha apró alkatrészek ütköznének egymásnak. A nyomozó sikolyra nyitotta a száját, de csak egy rekedt hang jött ki belőle. Laurent kalauz a szájához kapta a kezét, arcán a rémület és a kíváncsiság furcsa keverékével. Monsieur Vaneau egy pillanatig mozdulatlan maradt, majd lassan elővette a spirális rézkulcsot a mellényzsebéből.
– Ah – mondta halkan, szinte magának. – A fogaskerekek, úgy tűnik, elkezdtek dolgozni. Saint-Giron felé haladva még izgalmasabbá válik a kirakós. Remélem, a megoldás is időben érkezik, nem csak a feszültség.