247/5. A kávérecept rejtélye — Megérkezés Auberoche-ba

A csikorgó fékek éles hangja vegigfutott a hálókocsi padlóján, amint az Intercontinental Express lassan csökkentette a sebességét. A fémkerekek sikoltása jelezte: Auberoche állomás gőzben úszó peronja már megjelent a párás ablaküvegek mögött.
– Bámulatos, hogy egy bécsi kávéreceptért mekkora árat lett volna képes fizetni – jegyezte meg Monsieur Vaneau, miközben finom mozdulattal összehajtotta a hajszálvékony selyempapírt. – Bár elismerem, a jó tejszínhab manapság csakugyan ritka kincs.
A folyosó végén álló ajtó nagy robajjal kitárult, és két egyenruhás helyi nyomozó lépett a szerelvényre. A vezetőjük szigorú tekintettel mérte fel a terepet, majd határozott léptekkel a falnak lapuló, sötét szemüveges utas felé indult.
– Monsieur Dubois, vagy akárhogy is nevezze magát ezen a héten! – dörrent meg a felügyelő hangja. – A hatóság nevében letartóztatom hamis okiratok használata és kísérleti csődeljárási visszaélés miatt.
– És ne feledkezzünk meg a titkos kávéreceptek illetéktelen felnyitásának kísérletéről sem – tette hozzá nyájasan Vaneau, miközben a kalauz felé bicentett.
A zaklatott utast gyorsan kézibilincsbe verték, és szótlanul levezették a szerelvényről. A peronon elcsendesedett a zűrzavar, a hálókocsi folyosóján pedig ismét helyreállt a megszokott, selymes nyugalom. Laurent kalauz megkönnyebbülten igazította meg a sapkáját.
– Nos, Monsieur Vaneau, úgy tűnik, innen legalább eseménytelen utunk lesz Aulnay-les-Forges felé – sóhajtott fel a vasutas.
A mozdony mélyet sípolt, s a nehéz ajtók csapódtak. Ugyanabban a pillanatban a szomszédos kocsi felől egy fiatal utazó bukkant fel, aki láthatóan zaklatottan szorongatott a hóna alatt egy gyanúsan halk, ütemes dobolást kiadó fa tokot. Monsieur Vaneau csendben figyelte, ahogy a férfi feszülten elhalad mellettük.