247/3. A szelence visszaszámlálása — Léptek a folyosó túloldalán

– Laurent, ha ilyen erőteljesen rángatja a kilincset, a szerkezet hamarabb adja meg magát, mint a rejtély – jegyezte meg Monsieur Vaneau, miközben hüvelykujjával óvatosan megkocogtatta a csillogó kulcsot. – Ráadásul a léptek a folyosón nem a végzetet, sokkal inkább a kalauztársát jelzik.
Laurent megtorpant, és zavartan engedte el a rézkilincset.
– Csak megijedtem, Monsieur Vaneau. Azt mondta ez az úr, hogy három perc múlva kinyílik a szelence!
– Pontosan két perc és negyven másodperc – helyesbített a sötét szemüveges utas, miközben le nem vette tekintetét a kis ezüst tárgyról. – És ha kinyílik, a benne lévő papírok kiszabadulnak! A huzat… a huzat széthordja őket az egész vonaton!
– Ó, szóval nem robbanásról van szó, csak némi rendezetlen adminisztrációról – mosolyodott el Vaneau szárazon. – Micsoda megkönnyebbülés.
– De azok a papírok… – nyelt egyet az utas. – Azok a zürichi bankbizalmi levelek! Ha valaki elolvassa őket…
– Akkor megtudják, hogy ön miért utazik hamis néven – szúrta közbe az idős hölgy, aki most már fél lábbal kiállt a fülkéjéből. – Én mindig mondtam, hogy a sötét szemüveg mögött ritkán lakozik tiszta lelkiismeret!
A folyosó túloldalán ekkor megszólalt egy rekedt hang:
– Hé! Nyissa ki valaki ezt az ajtót! Beszorult a zár Pont-Aven előtt!