246/3. A kattogó doboz titka — Megfejtés Valcourt kapujában

Émile Vaneau lassan benyúlt a mellényzsebébe, és elővette régi, patinás ezüst zsebóráját. Egyetlen halk kattanással kinyitotta, hűvös tekintettel rápillantott a mutatókra, majd finoman visszapattintotta a fedelét.
– Pontosan négy perc múlva Valcourt állomására érkezünk – szólalt meg mély, kiegyensúlyozott hangján. – És a kattogás végre elhallgat.
A hallgatag úriember megriadt, szorosabban szorítva a letakart dobozt. „Mit hord itt össze? Ez csak egy... óraműves ritkaság!”
– Nem óra, és nem is pokolgép, barátom – lépett közelebb Vaneau, miközben Laurent kalauz és a fiatal utazó feszülten hátráltak egy lépést. – Mindannyian azt hitték, hogy a félelem kelti ezt a különös zajt, s hogy ön egy veszedelmes merénylő. A félrevezetés alapja a doboz takarója volt, amely elrejtette a tényt: a szerkezet nem robbanásra készül, hanem szellőzik. Egy ritka, illegálisan szállított mechanikus hangutánzó kalitkája ez, amelyet a beauval-i csempésztől vett át, hogy a hatóságok figyelmét elterelje a valódi áruiról. A csomag sarkán lévő finom rézpor árulta el.
A hallgatag úriember szája tátva maradt. A folyosón felmordultak a jelenlévők, ám mielőtt Vaneau kimondhatta volna a szerencsétlen flótás megbízójának teljes nevét...
A szerelvény hirtelen hatalmasat zökkent. A fékek éles sikollyal csikordultak meg a síneken, a szalonkocsi kávéscsészéi megcsörrentek, s az Intercontinental Express lassulva begördült Valcourt gőzlepte peronjához.
Az ajtó sziszegve kinyílt, s két egyenruhás nyomozó lépett a folyosóra. A vezetőjük szigorúan végigmérte a társaságot, majd a hallgatag úriemberre mutatott.
– Letartóztatom Önt a törvény nevében, csempészetben való bűnrészesség ügyében.
Vaneau elmosolyodott, megigazítva a nyakkendőjét. „Pontosan, ahogy mondani szándékoztam.”
A gyanúsítottat elvezették. A peronon megindult a megszokott morajlás, utasok szálltak le és fel. Egy feltűnően elegáns, sötét szemüveges úr lépett a kocsiba, aki egyetlen apró, de kényelmetlenül nehéznek tűnő ezüst púdertartót szorított magához. Vaneau csendben figyelte, ahogy az új jövevény elfoglalja a helyét, miközben az ajtók újra bezáródtak, és a vonat elindult a következő állomás felé.