Nyomozás az InterContinental expresszen · Mr. Poliniak
244/1. A gravírozott medál — Csendes zakatolás Saint-Mireux felé
A zakatoló szerelvény lassan hagyta maga mögött Chalons-sur-Marne villódzó fényeit. Az Intercontinental Express VIP hálókocsijának folyosóján helyreállt a megszokott, elegáns csend, amelyet csupán a sínek ritmikus kattogása tört meg. Monsieur Émile Vaneau az ablaknál állt, és komótosan megtisztította szemüvegét egy finom selyemkendővel.
A könyveit összeszedő fiatalember éppen mellette próbált elmanőverezni. A hóna alatt tornyosuló kötetek láthatóan komolyabb fizikai kihívást jelentettek számára, mint a vasúti közlekedés alapvető szabályai.
„Sápadtnak tűnik, fiatalember” – jegyezte meg Vaneau úr halkan. „A tudomány súlya nyomja a vállát, vagy csupán a nehéz olvasmányok?”
A fiatalabb utas riadtan torpant meg, és szorosabban magához ölelte a megmaradt bőrkötéseket.
„Csak... egyetemi jegyzetek, uram. Semmi lényeges” – felelte sietősen, de a tekintete önkéntelenül is a padlóra tévedt, ahol a medál lapult néhány pillanattal ezelőtt. „Saint-Mireux felé tartok egy előadásra.”
„Kiváló úti cél” – válaszolta Vaneau száraz mosollyal. „Bár a jegyzetek ritkán szoktak ezüstből öntött, antik családi címereket rejteni a kötésükben. De persze a mai oktatás rendkívül sokoldalú.”
Az idős hölgy a szomszédos fülke ajtajából figyelte a jelenetet, miközben cirmos macskája komótosan átlépett a fiatalember cipőjén.
„A fiatalok manapság mindig sietnek, Monsieur Vaneau” – sóhajtott a hölgy. „Még a könyveiket is elszórják.”
„A sietség önmagában nem bűn, Madame” – intett Vaneau. „Legfeljebb árulkodó. Különösen, ha valaki nem a tudásvágy, hanem a kíváncsi szemek elől menekül.”
A fiatalember pírral az arcán sietett be a fülkéjébe, és magára rántotta az ajtót. Néhány perccel később azonban a folyosó túloldaláról tompa zörej, majd egy éles, fémes csattanás hallatszott. Nem a könyvek estek le újra: a kalauz kétségbeesett kiáltása törte meg a hálókocsi csendjét. A fiatalember fülkéjének zárja belülről elakadt, a padlón pedig egy finom, sötét folyadék kezdett szivárogni az ajtórés alatt.
A könyveit összeszedő fiatalember éppen mellette próbált elmanőverezni. A hóna alatt tornyosuló kötetek láthatóan komolyabb fizikai kihívást jelentettek számára, mint a vasúti közlekedés alapvető szabályai.
„Sápadtnak tűnik, fiatalember” – jegyezte meg Vaneau úr halkan. „A tudomány súlya nyomja a vállát, vagy csupán a nehéz olvasmányok?”
A fiatalabb utas riadtan torpant meg, és szorosabban magához ölelte a megmaradt bőrkötéseket.
„Csak... egyetemi jegyzetek, uram. Semmi lényeges” – felelte sietősen, de a tekintete önkéntelenül is a padlóra tévedt, ahol a medál lapult néhány pillanattal ezelőtt. „Saint-Mireux felé tartok egy előadásra.”
„Kiváló úti cél” – válaszolta Vaneau száraz mosollyal. „Bár a jegyzetek ritkán szoktak ezüstből öntött, antik családi címereket rejteni a kötésükben. De persze a mai oktatás rendkívül sokoldalú.”
Az idős hölgy a szomszédos fülke ajtajából figyelte a jelenetet, miközben cirmos macskája komótosan átlépett a fiatalember cipőjén.
„A fiatalok manapság mindig sietnek, Monsieur Vaneau” – sóhajtott a hölgy. „Még a könyveiket is elszórják.”
„A sietség önmagában nem bűn, Madame” – intett Vaneau. „Legfeljebb árulkodó. Különösen, ha valaki nem a tudásvágy, hanem a kíváncsi szemek elől menekül.”
A fiatalember pírral az arcán sietett be a fülkéjébe, és magára rántotta az ajtót. Néhány perccel később azonban a folyosó túloldaláról tompa zörej, majd egy éles, fémes csattanás hallatszott. Nem a könyvek estek le újra: a kalauz kétségbeesett kiáltása törte meg a hálókocsi csendjét. A fiatalember fülkéjének zárja belülről elakadt, a padlón pedig egy finom, sötét folyadék kezdett szivárogni az ajtórés alatt.
Ebben a részben
Szereplők
- fiatal-utazo
- idos-holgy-macskakkal
- monsieur-emile-vaneau
Helyszín
- 4-es-fulke-elotere
- a-vonat
Előző jelenet szereplői
- fiatal-fatyolos-holgy
- helyi-nyomozok
- idos-holgy-macskakkal
- monsieur-emile-vaneau
Folytatás
Részvétel
A műveletekhez regisztrálj vagy lépj be — a ponttáblán látod, miért jár pont.