242/8. Az ólommal töltött táska — Lainville-i előjáték

„Kiraboltak!” – visszhangzott a fülkében, mintha a bársonyfalak is felhördültek volna a felháborodástól. A folyosóról betóduló helyi nyomozók, két darab bajszos, komor tekintetű férfi, felváltva pislogtak a bársonyba ágyazott ólomtömbre, majd a reszkető diplomatára, akinek arca a kettévágott viaszpecsét darabjaihoz hasonlóan hamuszürkévé vált.
Monsieur Vaneau, mintha az aranyozott asztrolábium hirtelen ólomtömbre cserélődése a napi tea szertartásának része lenne, lassan letette a csészéjét. „És én azt hittem,” jegyezte meg száraz eleganciával, „a diplomácia csak a szavak súlyával dolgozik, nem pedig a fémekével.”
„De... de hogyan? A zár érintetlen volt! Én magam ellenőriztem!” – a fiatalember hangja a hisztéria határán táncolt, miközben remegő kézzel mutogatott a táskára, majd a zárnyelv felé. „Ez... ez lehetetlen! Egy éjjel, amíg én... én pihentem, valaki... valaki becserélte az én felbecsülhetetlen értékű tárgyamat erre a... szörnyűségre!”
A bajszosabb nyomozó, egy bizonyos Gendarme Pierre, felsóhajtott. „Érintetlen? Monsieur, ez itt nem úgy fest, mintha érintetlen lenne. Inkább úgy, mintha *precízen meghamisították volna az érintetlenséget*. Az ilyesmihez nem kevés furfang szükséges, és annál is több cinizmus.”
Az idős hölgy még szorosabban ölelte a macskáit, amelyek most már szinte hisztérikusan doromboltak. „Látják? Látják! A kis hercegem mindig tudja, ha valami nem stimmel. Valami nehéz, valami rossz… De nem ez a *mi* aranyunk! Az enyém sokkal finomabb fémes illatot árasztana, esküszöm!”
Monsieur Vaneau ekkor, a feszült csendbe vágva, elegánsan elővette régi ezüst zsebóráját. Kinyitotta, és egy pillanatig nézte a finoman ketyegő szerkezetet, mintha a rejtély megoldásának ütemét mérné. „Pontosan tizenkét perc múlva Lainville állomásra érkezünk,” jelentette ki nyugodtan, anélkül, hogy akár csak a szemét is megmozdította volna a diplomatáról. „Ahol, gyanítom, a helyi rendőrség már sokkal tapasztaltabb az „értéktelen, mégis súlyos” rakományok terén. Bár az aranyozott asztrolábium eltűnése már önmagában is egyfajta *súlyos* rejtély.”