239/2. Mandulás fojtogatás — Feszültség a VIP folyosón

– Szent ég, gázálarcot! Megmérgeznek minket! – sápítozott Laurent, a falhoz lapulva, miközben a zsebkendőjét az orrára szorította.
Az ajtó kicsapódott, és az avermesi rendőrnyomozó rontott ki a folyosóra, vöröslő fejjel.
– Mi ez a felfordulás?! Ki akarja szabotálni a törvényes eljárást? Azonnal nyissák ki a vagon ablakait, különben mindenkit letartóztatok tiltott vegyészkedésért! – dörögte a nyomozó, miközben dühösen köhögött.
A szomszédos fülkéből az elegáns hölgy lépett elő, tökéletesen szabott selyemruhájában, arcán mély megvetéssel.
– Ha a párizsi parfümömet tönkreteszi ez a vasúti bűzlő katasztrófa, személyesen fogom beperelni a társaságot – sziszegte dühösen. – És maga, nyomozó, inkább a bűnözőket fogná meg, ahelyett, hogy itt ordibál!
Monsieur Vaneau egykedvűen legyezte el a szeme előtt lebegő sárgásbarna párát.
– Nyugalom, hölgyem, az anyagi kár minimális, bár a tüdőnk kétségkívül egyedi aromaterápiás kezelésben részesül – jegyezte meg szárazon.
– Ön mindig ilyen bosszantóan higgadt? – fordult felé az elegáns hölgy, szikrákat szórva a szemével.
– Csak akkor, amikor mások elfelejtenek lélegezni – felelte Vaneau, majd a lakatolt fadoboz fülkéje felé mutatott. – Úgy tűnik, Monsieur Delaunay magánvagyona meglehetősen illékony természetű. Laurent, kérem, hozzon egy feszítővasat. Ideje benéznünk a füstfátyol mögé.