236/8. A kronométer titka — Saint-Mireux-i leleplezés

– Pontosan négy perc múlva Saint-Mireux állomásra érkezünk – mondta Monsieur Vaneau csendesen, miközben pattintással zárta be régi ezüst zsebóráját.
A folyosón kíváncsi utasok gyűltek össze. Laurent kalauz feszülten szorongatta a kalauzkulcsot, miközben a zaklatott új utas kétségbeesetten hátrálni próbált.
– Mindenki azt hitte, a ketyegő kistáska veszélyes szerkezetet rejt – folytatta a detektív higgadtan. – A félrevezetés azonban a ketyegés ütemében rejlett. Ön nem a sötét köpenyes úr elől menekül, uram, hanem a saját csempészáruját próbálta leplezni. A kronométer ugyanis egy trükkös zárszerkezet, amely pontosan megadott időben nyitja a dupla fenekű rekeszt.
– Ez képtelenség! – fújtatott a férfi. – Ön semmit sem tud bizonyítani!
– A táska sárgaréz csatján lévő elkenődött viaszpecsét árulta el – bólintott Vaneau. – És a csempész nem más, mint…
A vonat hirtelen akkorát fékezett, hogy a fülkékben megcsörrentek a teáscsészék. Az Intercontinental Express lassan begördült Saint-Mireux lámpafényes peronjára. Az ajtó feltárult, s két helyi nyomozó lépett a kocsiba.
– Letartóztatom Önt a törvény nevében, értékes kronométerek törvénytelen csempészete miatt! – harsogta a vezető nyomozó, egyenesen a zaklatott utas felé mutatva.
– …mint Ön, tisztelt uram – fejezte be Vaneau a mondatot, mintha a rendőrség pontosan az ő jelzésére érkezett volna.
A tettest elvezették, a folyosón fellélegzett a személyzet. Laurent igazított egyet a sapkáján, miközben az új felszállók között egy fiatal úr lépett a kocsiba, kezében egy szokatlanul nehéz, lakatozott hegedűtokkal. Vaneau csendesen mosolygott, miközben a vonat ajtai becsukódtak, s a szerelvény újra nekilendült az éjszakának.