236/4. Az ezüstös csalódás — Salignac árnyékai

Vaneau óvatosan átnyújtotta a teáscsészét Laurent-nak, aki úgy egyensúlyozta a folyékony galliumot, mintha az a cár legértékesebb gyémántja lenne.
– Ha megengedi, Monsieur Vaneau, ezt inkább a kalauzfülke legbiztonságosabb polcára helyezem – suttogta a kalauz, miközben gyanakodva pislogott a nehéz, ezüstösen csillogó folyadékra. – Még a végén valaki azt hiszi, hogy különleges higanyos koktélt szolgálok fel.
– Ez felettébb bölcs döntés lenne, Laurent – bólintott a detektív. – Bár a gallium íze aligha vetekedhet egy jófajta earl grey-vel, a textúrája kétségtelenül maradandóbb élményt nyújt.
A fiatal, fátyolos hölgy, aki eddig a fülke sarkába húzódva, rémülten figyelte az eseményeket, most halkan megszólalt:
– De hát miért tenné ezt bárki is? Egy ilyen veszélyes anyagot szabadon hagyni egy robogó vonaton... Mi van, ha az egész szerelvényt fel akarják robbantani?
– Nyugodjon meg, kedvesem – fordult felé az elegáns hölgy, miközben selyemkendőjével legyezte magát. – Monsieur Vaneau jelenléte garancia arra, hogy legfeljebb a jóízlésünk szenvedhet csorbát ezen az utazáson.
– Valóban – jegyezte meg a sötétkék kabátos utas reményteljes mosollyal. – A tudomány zseniális dolog, ha a megfelelő kezekben van. Ugye nincs okunk a pánikra?
Vaneau nem válaszolt azonnal. Lassú, kimért mozdulattal a mellényzsebéhez nyúlt, és előhúzta patinás ezüst zsebóráját. Egy halk kattanással felpattintotta a fedelét, és néhány másodpercig némán tanulmányozta a mutatók járását, mintha magát az idő folyását igazítaná ki.
– Pontosan tizenkét perc múlva Salignac állomásra érkezünk – mondta végül, miközben az óra fedele lágy fémes hanggal visszacsukódott. – És ott, ha a számításaim nem csalnak, a tolvajunk kénytelen lesz rájönni, hogy a folyékony fémnek van egy rendkívül kellemetlen tulajdonsága: hidegben megszilárdul, a lebukás veszélye pedig kifejezetten forróvá teszi a talajt.
– Salignac? – kérdezte a zaklatott új utas, homlokát ráncolva. – De hát a vonatunk menetrend szerint nem is áll meg ott!
– A rendkívüli körülmények rendkívüli megállókat szülnek – felelte Vaneau száraz eleganciával. – Különösen, ha a vasúttársaság nem kedveli a fapadlóra öntött fémeket.