232/3. A pörgettyűs kronométer — Zavarodott pillantások a folyosón

Monsieur Vaneau finom, de határozott mozdulattal beljebb lépett a fülke küszöbén. A szürke köpenyes utas erre akkorát ugrott, hogy a zsebéből kibukott és a padlóra pottyant egy vaskos rézkulcs, amely éles csilingeléssel gurult az ülés alá.
– Úgy tűnik, a precíziós műszerek nemcsak nehezek, de a gravitációnak is engedelmeskednek – jegyezte meg a detektív nyájasan.
– Kérem, hagyjanak békén! – méltatlankodott a férfi, miközben kétségbeesetten próbálta a lábával eltakarni a megtömött táskát. – Ez egy magántermészetű szabadalom! Egy speciális vasúti pörgettyűs kronométer!
– Pörgettyűs kronométer? – hajolt közelebb Laurent kalauz, aki az ajtófélfába kapaszkodva vizslatta a csomagot. – És ahhoz miért kell két akkora lakat, mint a valcourt-i kincstár kapujára?
Az elegáns hölgy a szomszédos ajtó mögül kukkantott ki, gyanakvón méregetve a jelenetet.
– Remélem, nem valami robbanékony gépezet, uraim! A kalapdobozos hisztéria után a gyomrom már egyetlen apró kattanást sem bír el!
– Nyugodjon meg, madame – csillapította Vaneau a hölgyet, majd visszafordult a fülke lakójához. – Egy kronométer ritkán igényel kovácsoltvas pántokat, kivéve természetesen, ha a súlya nem az óraműből, hanem valami sokkal tömöröbb tárgyból ered. Mondja csak, uram, mikor járt utoljára Avermes-ben?
A szürke köpenyes férfi pulykavörös arca hirtelen krétafehérre váltott.