231/6. A sötétkék kabát — Szembesítés a fülkesoron

– Attól tartok, a szembesítésre már nem kell Lansacig várnunk – szólalt meg Monsieur Vaneau csendes derűvel, s lassú, kimért léptekkel indult meg a megtorpant alak felé.
A sötétkék kabátos férfi ösztönösen hátrálni próbált, ám Laurent, a kalauz meglepő fürgeséggel zárta el a szomszédos fülkesor átjáróját, kezében a sárgaréz kalauzkulccsal.
– Álljon meg, uram! – kiáltotta a fekete kalapos utas, miután felismerte a sötétben kivehető kabátszabást. – Ön az! Maga miatt remeg a kezem két órája a folyosón!
– Rossz címzés, kedves barátom – felelte nyugalomból mit sem veszítve Vaneau, miközben egy apró, csillogó alkatrészt görgetett végig a tenyerén. – Ez az úr nem az Ön rejtélyes megbízója. Ő csupán az a türelmetlen utas, aki megpróbálta kihasználni az Ön pánikját.
A sötétkék kabátos férfi idegesen igazította meg a gallérját, s szemei riadtan villantak meg a VIP hálókocsi selyemkárpitjának félhomályában.
– Ez felháborító! Csak a mosdóba igyekeztem! – horkant fel némileg reszelős, feszült hangon.
– A mosdóba, miközben a táskájából épp az imént potyogott ki egy rézhengerhez passzoló menet? – kérdezte Vaneau halvány mosollyal. – Ön valóban rendkívül előrelátó, ha a tisztálkodáshoz is finommechanikai alkatrészeket használ. Valcourt állomásig még pontosan hét percünk van, hogy megbeszéljük ennek a pontos okát.