229/7. A csendes rejtekhely — Fény derül a kalapdoboz titkára

– Ártatlan? De hiszen *ketyegett*! – sápítozott a fekete kalapos úr. – Meg akartam menteni az életem munkáját!
– Ahelyett, hogy megemlítette volna a problémát – jegyezte meg Vaneau szárazon. Elővette régi ezüst zsebóráját, kinyitotta. – Pontosan tizenkét perc múlva Valois állomásra érkezünk. Addigra mindenre fény derül.
Laurent kalauz közelebb lépett.
– De monsieur, hiszen a szerkezet...
– A szerkezet ártalmatlan – folytatta Vaneau, a fekete kalapos úrra nézve. – A *ketyegés* egy gondosan megtervezett előadás volt. A félrevezetés maga. Ön nem a „Csendes Ébresztő” miatt menekült. Hanem a *kalapdoboz* miatt, mely sokkal többet rejtett. Emlékszik, milyen *nehéznek* tűnt? A prototípus súlya aligha magyarázná ezt. – Vaneau megkopogtatta a bársony bélés alatti részt. – Ez a vastag alj, és a benne rejtőző kettős rekesz, az igazi titok. A „Csendes Ébresztő” csupán a zajos figyelemelterelés volt, hogy senki ne gyanakodjon a doboz valódi, csendes tartalmára. A *rézkulcs* sem a prototípushoz tartozott, hanem ehhez a rekeszhez. Pánikja a valódi tartalom leleplezésének elkerülésére irányult.
A fekete kalapos úr arca sápadt lett.
– Ez... ez abszurd! Nincsenek bizonyítékai!
– Néha a hiány a legnagyobb bizonyíték – válaszolta Vaneau. – Egy üres hely egy felbecsülhetetlen értékű, hamisított levélnek.
Ekkor a vonat hirtelen, éles fékcsikorgással lelassított. A szerelvény rázkódva begördült a Valois állomásra. A peronon már várakoztak a sötét ruhás alakok.
Az ajtók kinyíltak, és két helyi nyomozó lépett be. A vezetőjük a fekete kalapos úrra mutatott.
– Letartóztatom Önt a törvény nevében, hamisítás és csempészet ügyében.
A fekete kalapos úr összeesett. Vaneau ekkor fejezte be a mondatát.
– ...amelynek tartalmát, a *második* rekeszben, a vonatkísérőnk épp most találta meg.
A letartóztatottat elvezették. Az utasok egy része leszállt Valois-ban, mások felszálltak. Egy fiatal nő, aki túl sok bőröndöt cipelt, elrontotta az egyensúlyát, és egy apró, csörgő tárgy esett ki az egyik poggyászából Vaneau lábai elé. Azonnal felkapta, de tekintete már egy különösen kíváncsi tekintetű, szürke kabátos új utasén akadt meg, aki élénken figyelte a jelenetet. A vonat ajtajai becsukódtak, a szerelvény pedig halk robogással elindult a következő állomás felé.