229/6. A ketyegő prototípus — Feszült percek Auberoche előtt

A szürke köpenyes új utas bizonytalanul csusszant be a fülke sarkába. A fiatal diplomata udvariasan helyet szorított neki, miközben Vaneau egyetlen határozott mozdulattal beillesztette a sárgaréz kulcsot a kalapdoboz oldalán rejtőző apró kulcslyukba.
– Kérem, ne! – sápítozott a fekete kalapos úr, Laurent kalauzra sandítva, aki szigorúan elállta az utat. – Ha elmozdítja a fogaskereket, a nyomás tönkreteszi a mechanikát!
– A mechanikát, amely oly szorgalmasan utánozza egy gyorsuló szívverés hangját? – jegyezte meg szárazon a detektív, és elfordította a kulcsot.
A fedél rugósan felpattant. A sötét bársony bélés közepén nem bomba pihent, hanem egy bonyolult, sárgaréz fogaskerekekből és apró kalapácsokból álló szerkezet.
– Ez... egy zenélő doboz? – kérdezte csalódottan az új utas.
– Ez a „Csendes Ébresztő” prototípusa! – felelte remegő hangon a tulajdonos. – Arra hivatott, hogy csak a párna alatt kopogjon. Csakhogy a rugó megszorult, és ha nem jutunk el egy órásmesterhez Auberoche-ban, a szerkezet szétrobban, tönkretéve az életem munkáját!
Vaneau egy finom mozdulattal eltolta az apró szabályozó kart. A veszedelmes ketyegés azonnal megnyugtató, lassú ritmust vett fel.
– Úgy tűnik, a csendes ébresztő egyelőre megkíméli a fülünket – mondta Vaneau. – Azonban a kérdés áll: miért próbált meg elmenekülni egy ilyen ártatlan találmánnyal?