227/8. A rejtett örökség – Chantelle-i végkifejlet

Laurent engedelmesen, de feszülten, az asztalra emelte a nehéz kalapdobozt. A fekete kalapos úr arca egyre sápadtabbá vált, már csak a reménytelenség tükröződött rajta. Reszkető kézzel próbálta megvédeni a dobozt Vaneau tekintetétől.
– Ne… ne, kérem! Valóban, egy egyszerű kalap ez! – dadogta, hangja elcsuklott. A szürke köpenyes utas eközben már a térdére húzta fel a lábát, mintha láthatatlanná akarna válni. A fiatal diplomata, aki eddig csak morgolódott, most élesen megjegyezte:
– Ez már nevetséges! Egy kalap. Mit remélnek találni? Egy titkos kémfészket? Vagy esetleg egy mini guillotine-t?
Monsieur Vaneau nyugodtan intett Laurent-nak, hogy nyissa ki a dobozt. A kalauz egy mozdulattal oldotta ki a reteszeket. Ahogy a doboz teteje felpattant, nem kalap, hanem súlyos, bonyolult fémalkatrészek sora, málló bársonyba ágyazva, bukkant elő. Egy letűnt kor precíziós mechanizmusának szétszedett darabjai voltak. Alatta egy viaszpecséttel lezárt pergamenlap hevert.
– Nos, Monsieur, úgy tűnik, a dédnagyapja kalapja inkább a titkai őrzésében tündökölt – jegyezte meg Vaneau, miközben Laurent a pergamenlapot emelte ki óvatosan.
Monsieur Vaneau elővette régi ezüst zsebóráját, kinyitotta, és egy pillanatig nézte. – Pontosan tizenkét perc múlva Chantelle állomásra érkezünk – mondta, majd a fekete kalapos úrra szegezve tekintetét: – A marcipán, ahogy feltételeztem, csak egy édes elterelés volt. Kellemes illatú paraván a valóban nehéz titok előtt. Önök a szürke köpenyes úrral együtt megpróbálták elhitetni velünk, hogy a veszély az „édes meglepetések” oldaláról érkezik, miközben a valódi teher, ezek a súlyos fémalkatrészek, békésen utaztak a „kalap” álcája alatt. Az a pergamenlap, gondolom, ennek a szerkezetnek a rendeltetési helyének koordinátái. Egy ilyen precíziós mechanizmus nem családi ereklye, hanem…
Ekkor a vonat hirtelen fékezett, poharak csörrentek. A szerelvény lassan begördült Chantelle állomásra. Az ajtók kinyíltak, a peronon már várakoztak a helyi nyomozók. Két fekete kabátos alak lépett be a fülkébe.
– Letartóztatom Önt a törvény nevében, Monsieur Dubois, a Saint-Mireux-i műemlékgyűjteményből eltűnt óramű-alkatrészek csempészése ügyében – mondta a vezetőjük, és a fekete kalapos úrra, Monsieur Dubois-ra mutatott.
Vaneau befejezte a mondatot: – …egy jól szervezett csempészakció kulcsa. A marcipán csak arra szolgált, hogy az orrunknál fogva vezessenek bennünket, amíg a valódi rakomány célba ér.
Monsieur Dubois-t, aki feladta a reményt, elvezették. A szürke köpenyes utas hitetlenkedve nézte az eseményeket, a fiatal diplomata pedig megvonta a vállát, jelezve, ő is csak áldozat volt. Néhány utas leszállt, újak szálltak fel. Egy elegáns hölgy hatalmas, de gyanúsan könnyű bőrönddel szállt fel. Vaneau csak figyelte. A vonat ajtajai becsukódtak, a szerelvény elindult a következő állomás felé.