227/1. A leláncolt fémdoboz — Különös utasok Saint-Mireux felé

A Belcastel állomást elhagyva az Intercontinental Express kerekei ritmikus zakatolással vették fel a Saint-Mireux felé vezető pálya ütemét. A VIP hálókocsi elegáns folyosóján Monsieur Vaneau higgadtan figyelte az új utast, egy fiatal diplomatát, aki görcsösen szorította magához a csuklójára láncolt fémdobozt.
– Ön mindig ilyen gyanakvóan szemléli az újonnan felszállókat, Monsieur Vaneau? – kérdezte Laurent, a kalauz, még borzongva a marcipános kaland után.
– Dehogy, kedves Laurent. Csak akkor, ha a poggyászuk szorosabb barátságot ápol a csuklójukkal, mint a józan ésszel – felelte a detektív száraz eleganciával.
A fiatal diplomata feszülten ült a fülkében, szemét le sem véve a lezárt dobozkáról. Vaneau könnyed léptekkel megállt a nyitott fülkeajtóban.
– Rendkívül masszív lakatszerkezet – jegyezte meg. – Bár a lánc kissé kényelmetlennek tűnik a délutáni kávézáshoz.
– Ez nem tréfa, uram – suttogta a fiatalember. – Ebben a dobozban a minisztérium legféltettebb dokumentumai vannak. Ha nem érnek el Saint-Mireux-be, nemzetközi krízis fenyeget.
Vaneau válaszolt volna, ám a vonat hirtelen sötét alagútba robogott. A fülkében kialudtak a fények. A sötétségben egyetlen éles, fémes csattanás hallatszott, majd a szerelvény újra kiért a napfényre. A diplomata rémülten meredt a csuklójára: a láncot átvágták, s a fémdoboz eltűnt.