Véget nem érő történet

Nyomozás az InterContinental expresszen · Mr. Poliniak

224/7. A lelakatolt táska titka — Éjszakai gyanú a folyosón

A szürke köpenyes úr úgy szorította magához a duplán lelakatolt utazótáskát, mintha az az élete egyetlen biztosítéka lenne. Megtorpant a négyes fülke előtt, s gyanakvó pillantást vetett Laurent-ra, aki még mindig a nemrég lezajlott rendőri intézkedés hatása alatt állt.
– Mondja, kalauz... – suttogta az új jövevény, miközben gyanakvóan pislogott a folyosó sarkaiba. – Ez a hálókocsi valóban teljesen biztonságos? Nem tapasztaltak mostanában rendkívüli... rezonanciát vagy gyanús zörejeket?
Laurent nyelt egyet, majd megigazította a tányérsapkáját.
– Uram, ezen a vonaton a legveszélyesebb rezonanciát eddig egy búgó kalitka és a helyi tizedes fanyar hangneme jelentette. De biztosíthatom, mindkettőt sikeresen eltávolítottuk Lainville-ben.
– Valóban – lépett közelebb Monsieur Vaneau, száraz, megnyugtató mosollyal az arcán. – Bár a duplán lelakatolt táskák néha meglepő módon hajlamosak saját életet élni a kanyarokban. Különösen, ha túl könnyűek a méretükhöz képest.
Az új utas összerezzent, és még szorosabban kulcsolta össze ujjait a bőrfogantyún.
– Ez csak... személyes holmi. Semmi rendkívüli. Csak rendkívül törékeny. És féltem a rázkódástól.
Vaneau ekkor lassan elővette régi ezüst zsebóráját. Kinyitja. Egy pillanatig nézi a mutatók lassú járását, majd nyugodtan megszólal:
– Pontosan huszonöt perc múlva Avesnes-le-Sec állomásra érkezünk. Ott a peronon általában kevesebb a kíváncsi nyomozó, de jóval több a hordár. Ha a táska valóban olyan könnyű, talán nincs is szüksége segítségre.
– Nem, nem! Senki sem nyúlhat hozzá! – fojtotta vissza a szót az utas, majd sietős, bizonytalan léptekkel behúzódott a legközelebbi szabad fülkébe, és azon nyomban magára zárta az ajtót.
Laurent értetlenül nézett a zárt ajtóra, majd a nyugalmazott fődetektívhez fordult.
– Monsieur Vaneau, ön szerint csak a sötétség teszi ilyen különössé az embereket, vagy a menetrend?
– A menetrend, Laurent, ritkán téved – felelte Vaneau csendesen, miközben fülét a folyosó faburkolatára tapasztalta, ahonnan hirtelen egy halk, ütemes, de nem a kerekek ritmusára emlékeztető kattogás vette kezdetét.
Ebben a részben

Szereplők

  • laurent-kalauz
  • monsieur-emile-vaneau
  • szurke-kopenyes-uj-utas

Helyszín

  • 4-es-fulke-elotere
  • a-vonat

Előző jelenet szereplői

  • fekete-kalapos-ur
  • helyi-nyomozok
  • laurent-kalauz
  • monsieur-emile-vaneau
  • szurke-kopenyes-uj-utas

Folytatás

Részvétel

Részvétel

A művelethez belépés kell.

A műveletekhez regisztrálj vagy lépj be — a ponttáblán látod, miért jár pont.