224/4. A kettős fenék — Rezonancia a folyosón

"Monsieur, óvatosan! Ha megérinti a rezonátort, a rezgés fáziseltolódást szenved!" – suttogta a zaklatott új utas, miközben elfehéredett ujjakkal próbálta elhúzni a sárgaréz szerkezetet Vaneau közeléből.
"A fáziseltolódás kétségtelenül kellemetlen társasági jelenség," felelte Monsieur Vaneau, miközben ujja hegyével gyengéden megütögette a kalitka alsó, gyanúsan vaskos peremét. "Azonban a tiszta fizika ritkán igényel dupla fenekű tálcát, hacsak nem akarunk elrejteni benne valami olyasmit, ami nem bírja az ellenőrök tekintetét."
A fekete kalapos úr idegesen megigazította fejfedőjét, és hátrébb lépett a szűk folyosón. "Ez képtelenség! Mit keresne egy ilyen szerkezetben bármi más, mint... mint alkatrészek? Laurent, maga csak áll ott és nézi?"
"Én... én szigorúan figyelemmel kísérem a fejleményeket, Monsieur," makogta a kalauz, miközben igyekezett minél jobban a fülkeajtó mögé húzódni.
"Helyes, Laurent, a passzív megfigyelés a vasúti fegyelem alapköve," bólintott Vaneau. Azzal egyetlen elegáns, határozott mozdulattal megcsavarta a kalitka alsó gyűrűjét. A búgó hang egy pillanatra felerősödött, mint egy dühös darázsraj, majd fémes kattanással elnémult. A szerkezet alja levált, és egy nehéz, ólommal bélelt fémdoboz csúszott Monsieur Vaneau tenyerébe.
"Úgy tűnik, az akusztikus nyomásszabályzó valójában egy igen súlyos, és felettébb csendes csempészáru-tároló," jegyezte meg a detektív, miközben hűvös tekintetét a fekete kalapos úrra emelte. "Ami pedig Önt illeti, a felháborodása éppoly hamis, mint az a vaucressoni pecsét a zsebében lapuló menetjegyen."