222/2. A fagyos szerkezet — Készülődés Saverne előtt

– Ez... ez fel fog robbanni? – suttogta Laurent kalauz, miközben megpróbált egyszerre tisztelegni és hátrálni a fülke ajtaja felé.
– Csak ha a fagyos gőz hirtelen felforrósodik, kedves Laurent – jegyezte meg Monsieur Vaneau, közelebb hajolva a dobozhoz. – Bár el kell ismernem, egy báli kalaphoz képest rendkívül bonyolult a bélése. Talán a legújabb téli divat?
Az elegáns hölgy idegesen törölgette selyemkesztyűs kezét.
– Én... én csak egy futár vagyok! – fakadt ki végül. – Egy úr bízott meg Elberenben. Azt mondta, a gérardmer-i fogadásra kell vinnem, és ha a láncot bárki átvágja, a szerkezet működésbe lép. De nem hittem el!
– A hit, Madame, csodás dolog, de a fizika sajnos sokkal makacsabb – felelte a detektív. Óvatosan megérintette a rézgömb oldalát, amelynek fogaskerekei halkan, ritmusosan forogtak. – A lánc átvágása egy feszítőrugót szabadított fel. Ha jól látom, ez egy sűrített szén-dioxiddal működő hűtőszerkezet. Rendkívül találékony, bár kissé zajos.
– De ki tette ezt? – kérdezte Laurent, a folyosó sötétje felé pillantgatva. – Senki sem járt itt!
– Valaki, aki pontosan tudta, mikor ellenőrzi a jegyeket, és mikor van zárva a folyosóajtó – mutatott Vaneau a padlón heverő láncszemekre. – A vágás tökéletesen sima. Nem ollóval, hanem egy speciális fémvágóval végezték.
Monsieur Vaneau ekkor lassú, méltóságteljes mozdulattal előhúzta zsebéből régi ezüst zsebóráját. Kinyitotta, és egy másodpercig némán nézte a mutatók járását.
– Pontosan huszonkét perc múlva Saverne állomásra érkezünk – csukta be a fedelet halk kattanással. – Addig is, javaslom, helyezzük biztonságba ezt a fagyos ritkaságot, mielőtt a hölgy elegáns gardróbja végleg jégveremmé változik.