220/6. Az álcázott mappa — Kétségek Montriveau felé

A sötét köpenyes férfi idegesen nézett körbe a keskeny folyosón, majd egy lépéssel közelebb húzódott a nyugalmazott detektívhez.
– A nevem Garcin, uram – suttogta, miközben a viaszos mappát még szorosabban a mellkasára szorította. – Ezt a csomagot egy montriveau-i ügyvéd bízta rám. De meggyőződésem, hogy valaki követ a vonaton.
Monsieur Vaneau halvány, megértő mosollyal mérte végig a férfit, különösen annak kissé átázott cipőjét és a kabátja szélén fityegő, elszabadult gombot.
– A félelem, kedves Garcin úr, meglepően jó útitárs, ha az ember nem akar elaludni – jegyezte meg halkan a detektív. – Azonban ha valóban követik, aligha az iratai miatt teszik, hanem mert a bal cipősarka minden harmadik lépésnél ütemesen nyikorog.
Laurent, a kalauz halkan elnevette magát, miközben a szerelvény egy váltón áthaladva tompán megzördült.
– De uram, ebben a mappában a montriveau-i bank széfjének tervrajzai vannak! – erősködött Garcin elfehéredett arccal.
– Valóban? – vonta fel a szemöldökét Vaneau. – Akkor felettébb szórakoztató, hogy a viaszos vászon sarkából kilógó papírlapon egy régi éttermi étlap részlete olvasható. Hacsak a bank széfjét nem borjúbécsivel nyitják.
Garcin szeme tágra nyílt, és pillantása a csomagra tapadt. Laurent kíváncsian hajolt közelebb.
– Szóval nem rablásról van szó, Monsieur Vaneau?
– Inkább egy ügyetlen félrevezetésről – felelte a fődetektív. – A kérdés már csak az: ki akarta elhitetni velünk, hogy a veszély Montriveau felé leselkedik ránk?