219/6. A hűtőgáz dallama — Szembesítés a négyes fülkében

Monsieur Vaneau bevezette a társaságot a négyes fülkébe, ahol a helyi nyomozók már az ablakon próbáltak kimászni a huzat reményében.
– Uraim, a gravitáció még mindig makacsabb ellenfél, mint a hűtőgáz – jegyezte meg Vaneau szárazon. – Kérem, foglaljanak helyet.
A fekete kalapos úr megkönnyebbülten sóhajtott, és a fiatal nő mellé ült.
– Az igazság az – kezdte a férfi –, hogy a hegedűtok nem hangszert rejt, hanem a szelepek távvezérlőjét. A dallam, amit hallottak, valójában a nyomáskiegyenlítő ritmusa volt. Ha a frekvencia megváltozik, a gáz feszültsége is növekszik.
– Tehát önök egy gázpalackot próbáltak megnyugtatni egy különös ritmussal? – kérdezte az egyik nyomozó, akinek a homlokáról patakokban dőlt az izzadság a feszültségtől.
– Nem egyszerű ritmussal, hanem precíz rezonanciával – magyarázta a nő reménykedve. – Ha a hűtőrendszer leáll, a gáz tágulni kezd. De ha a távirányító folyamatosan sugározza a megfelelő hullámhosszat, a szelepek stabilak maradnak.
– Roppant tudományos – bólintott Vaneau, miközben elégedetten figyelte Laurent-t, aki újabb vödör jéggel érkezett. – Bár én a magam részéről a dallamosabb muzsikát részesítem előnyben. Az legalább ritkán fenyeget azzal, hogy az egész hálókocsit a szomszédos mezőre repíti.
– De most már biztonságban vagyunk, ugye? – kérdezte a fekete kalapos úr bizakodva.
– Ez attól függ, hogy a szelepek vagy az urak idegei bírják-e tovább a Belcastelig tartó utat – felelte a detektív.