218/6. A három kulcs titka — Lassítás Grand-Pont előtt

A fekete kalapos úr idegesen nyúlt a kabátzsebébe, majd óvatosan előhúzta a három csillogó rézkulcsot.
– Nem loptam őket! – tiltakozott pironkodva. – A Szabadalmi Hivatal bízott meg azzal, hogy a kulcsokat a doboztól külön szállítsam Grand-Pont felé. Ha a láda véletlenül elszállna, a versenytársak legalább ne tudják kinyitni!
– Ragyogó logika – bicentett Monsieur Vaneau száraz mosollyal. – Bár a fizikai törvények ritkán kérnek kulcsot a lebegéshez. Ön tehát nem ipari kém, csupán egy felettébb óvatos tisztviselő.
Laurent kalauz megkönnyebbülten törölte meg a homlokát, miközben az ólomnehezékekkel megrakott hegedűtok szilárdan pihent a folyosó szőnyegén.
– Akkor a hálókocsi mennyezetét fenyegető veszély végleg elmúlt, Monsieur Vaneau?
– A fizikai veszély igen – felelte a fődetektív. – A hatos fülke kiguruló csapágygolyói és a kettes fülke lebegő bőröndje csupán ugyanazon ártatlan szerkezet különválasztott elemei voltak.
A vonat ekkor csikorgó fékekkel lassítani kezdett. Az Intercontinental Express lassan begördült Grand-Pont állomás kivilágított peronja mellé, ahol két feszült arcú helyi nyomozó várakozott a lámpafényben.
– Úgy tűnik, a hatóságok is rendkívül kíváncsiak a lebegő poggyászokra – tette hozzá Vaneau csendes derűvel.