215/8. A zsebóra kattanása — Feszültség Chantelle előtt

– Vaneau úr, nem kéne azonnal riasztanunk a szerelvényt? – suttogta Laurent kalauz, miközben óvatosan kiléptek a négyes fülkéből a félhomályos folyosóra. – Mi van, ha a szürke köpenyes úr félreérti a helyzetet és erőszakhoz folyamodik?
– A pánik ritkán javítja a menetrendet, kedves Laurent – válaszolta Monsieur Vaneau csendes, száraz eleganciával. – Ráadásul az illető jelenleg sokkal jobban aggódik a hiányzó teakeveréke és a szétázott tintája miatt, mintsem hogy fegyvert ragadjon.
A folyosó sarkában valóban ott tornyosult a szürke köpenyes utas. Amint meglátta a közeledő detektívet és a reszkető kalauzt, hevenyészett csodálkozást szimulálva kotorászni kezdett a zsebében.
– Elnézést, uraim! – szólalt meg fojtott, ideges hangon. – Csupán a fülkémet keresem. Úgy tűnik, ebben a kocsiban minden ajtó egyformán téveszt meg egy gyanútlan utazót.
– Kivéve azt, amelyik mögött az ánizs illata próbálja elnyomni a friss pecsétzsír szagát – jegyezte meg Vaneau szelíd mosollyal.
Émile Vaneau ekkor lassan benyúlt a mellényzsebébe, és elővette régi ezüst zsebóráját. Egy halk kattanással felpattintotta a fedelet, egy pillanatig nézte a számlapot, majd nyugodtan az utasra pillantott.
– Pontosan hét perc múlva Chantelle állomásra érkezünk. És ha jól sejtem, a peronon már türelmetlenül várakoznak azok a nyomozók, akiknek Ön a hamis üzenetet szánta.