215/6. Az átázott papírcsík — Következtetések Chantelle felé

– Ha megengedi, Vaneau úr, átkutatom a felső poggyásztartót is – mondta Laurent kalauz, s máris felnyúlt a bőr koffer mögé, miközben gyanakvó pillantást vetett a megrémült futárra. – Hátha ez a csomagokból álló önműködő sajtó újabb leveleket gyártott a menet közben.
– Felette fölösleges fáradság lenne, kedves Laurent – mosolygott szelíden Monsieur Vaneau, miközben finom ujjai közt megforgatta a papírcsíkot. – A papír nem a koffer alján készült, hanem ezen a kis asztalon. Nézze csak a sarki szélén a halvány kék pecsétet: a kalauzfülke hivatalos írópapírjáról szakították le.
Laurent kalauz keze megállt a levegőben, arca kissé elfehéredett.
– A... az én fülkémből? De hiszen az ajtóm zárva volt!
– Nyilvánvalóan nem eléggé – jegyezte meg Vaneau úr, és a megszeppent szürke köpenyes felé fordult. – Árulja el, fiatalember, a megbízója, aki Verrières-ben felbérelte Önt, viselt esetleg valamilyen különös jelvényt? Vagy netán rézporos volt a kézfeje?
– Én... én csak annyit láttam, hogy sötétkék kabátot viselt – dadogta a megszeppent utas. – Azt mondta, ha átadom a dobozt a szomszédos négyes fülke lakójának, kétszeres díjat kapok.
– A négyes fülke, milyen meglepő – bólintott a detektív szárazon. – Ahol jelenleg senki sem tartózkodik, kivéve a felhalmozott, gyanúsan ánizsszagú csomagokat. Úgy tűnik, a mi levélírónk kissé elszámolta magát a fülkeszámokkal.