215/5. A nedves tinta nyoma — Kutatás a hármas fülkében

– A gyors határozottság a vasutasok erénye, de a túl nagy zaj elriasztja a szürke köpenyes madarakat – jegyezte meg csendesen Monsieur Vaneau, miközben Laurent kalauzzal a hármas fülke felé lépkedtek a szűk folyosón.
A kalauz határozott mozdulattal húzta félre a tolóajtót. A fülke sarkában ülő, szürke köpenyes új utas riadtan kapta fel a fejét. Az ülésén, egy félig nyitott táska mellett, egy apró, felpattintott bársonydoboz hevert.
– A menetjegyét kérem! – lépett közelebb Laurent kalauz, szigorúan méregetve a szürke köpenyt. – És mellesleg azt is szívesen meghallgatnám, mi köze van a Verrières-ben feladott bádogdobozhoz és a hiányzó réz alkatrészekhez.
Miközben a kalauz ellenőrizte az utas iratait, Vaneau úr finom mozdulattal kiemelte a bársonydoboz mélyén maradt papírcsíkot. Megszaglászta, majd a lámpa fénye felé fordította.
– A tinta még egészen nedves – állapította meg a nyugalmazott detektív száraz derűvel. – Úgy tűnik, a mi ismeretlen levelezőnk alig néhány perccel ezelőtt vetette papírra ezeket a sorokat. És ha a szaglásom nem csal, az ánizs édeskés aromája csupán a friss tinta csípős szagát hivatott elfedni.
– Én semmiről sem tehetek! – szabadkozott a szürke köpenyes férfi, miközben kétségbeesetten próbálta betakarni a bársonydobozt. – Ezt a dobozt már itt találtam az ülésen, amikor felszálltam!
– És a még nedves tinta természetesen teljesen magától íródott a papírra, amíg Ön a zötykölődő tájat csodálta – fűzte hozzá Vaneau úr elgondolkodva.