215/4. A rezes teakeverék — Feszültség a hármas fülkében

Monsieur Vaneau óvatosan lezárta a bádogdoboz tetejét, megakadályozva, hogy az édeskés ánizs- és műszerolajszag elárassza a teljes hálókocsit.
– Nos, a teafüvekről alkotott elképzelései mindenesetre rendkívül modernek – jegyezte meg a nyugalmazott detektív, miközben a reszkető kezű utas felé nyújtotta a tartályt. – De attól tartok, a mozdonyvezető aligha tudna egy jó csésze teát főzni ezekből a biztonsági zárelemekből.
– Én csak szállítom őket! – tiltakozott a zaklatott férfi, miközben kétségbeesetten szorította magához a dobozt. – Egy ismeretlen úr bízott meg vele Verrières-ben! Azt mondta, ha biztonságban eljuttatom őket Pont-de-Vaux állomásig, bőséges jutalmat kapok!
– És a megbízója véletlenül nem viselt sötétkék köpenyt, valamint nem mellesleg egy hiányzó zárószerkezetű táskával utazott? – kérdezte Laurent kalauz, szigorúan összevonva a szemöldökét.
– Én nem kérdeztem semmit! A pénz gyanúsan jó volt egyetlen doboz teáért – vallotta be az utas, miközben Monsieur Delaunay óvatosan hátrált egy lépést a fülke ajtaja felé.
– Úgy vélem, a megbízója nem csupán az ánizs illatával próbálta álcázni az árut, hanem a kalauz úr éberségét is próbára kívánta tenni – állapította meg Vaneau csendes derűvel. – Laurent úr, javaslom, tartsa szemmel a fülkét, amíg tisztázzuk a sötétkék kabátos úr pontos tartózkodási helyét.