215/3. Az ánizsos bádogdoboz — Felfedett titkok a hármas fülkében

A zaklatott utas nyelt egy nagyot, majd gyanakvó pillantást vetve a folyosóra, lassan teljesen elhúzta a fülke tolóajtaját. Laurent kalauz szigorú tekintettel lépett közelebb, míg Monsieur Vaneau csendes kíváncsisággal, összekulcsolt kézzel figyelte a fejleményeket.
– Kérem, csak óvatosan! – remegett a férfi hangja, miközben reszkető hüvelykujjával felpattintotta a fémdoboz fedelét. – Ez a teakeverék rendkívül ritka, és könnyen elveszíti az aromáját...
A dobozból csakugyan tömény, édeskés ánizsillat csapott ki, ám a feltételezett szárított levelek helyett finom műszerolajtól csillogó, sárgaréz fogaskerekek és precíziós csavarok villantak meg a mennyezeti lámpa sárgás fényében.
– Lám, milyen különös természetű növény ez az ánizs – jegyezte meg Vaneau csendes derűvel, s egyetlen ujjheggyel finoman megérintette a legfelső, recézett szélű rézkereket. – A szára szilárd, a levelei pedig meglepő módon pontosan illeszkednek a hálókocsi biztonsági zárainak belső szerkezetébe.
– Ez... ez egy mechanikus méregtelenítő kúrához tartozik! – erősködött a férfi hirtelen, miközben egy kövér izzadságcsepp gördült le a halántékán. – A fogaskerekek csupán a szárított növények egyenletes tömörítésére szolgálnak!
– A tömörítés valóban rendkívül fontos – bólogatott Vaneau elismerően –, különösen, ha az ember a vasúti rezet szeretné zsebre vágva elszállítani. Kalauz úr, úgy vélem, a hiányzó alkatrészek rejtélye megoldódott.
A fülke sarkában kuporgó Monsieur Delaunay erre riadtan csapta össze a kezét.
– Ugye mondtam! – nyögte ki Delaunay. – Megint óraművek! Éreztem, hogy az ánizs mögött gyanús kerekek pörögnek!