214/5. Az óramű végjátéka — Csikorgó fékek Verrières peronján

Monsieur Delaunay diadalmasan mutatott a sötét sarokba, a padozat alatti résre.
– Ott van! Látja, Vaneau?
Émile Vaneau azonban nem hajolt le. Ehelyett lassan kiegyenesedett, és elővette régi ezüst zsebóráját. Kinyitotta, egy pillanatig merengve nézte a mutatókat, majd nyugodtan becsukta.
– Pontosan négy perc múlva Verrières állomásra érkezünk – mondta csendesen.
– De a tolvaj! – dadogta Laurent kalauz, miközben remegő kézzel kapaszkodott meg az ajtófélfában. – A hegedűtokos nő Saint-Mireux felé menekül, mi pedig elveszítjük a nyomot!
– A hegedűtok, kedves Laurent, puszta elterelés volt – felelte Vaneau száraz eleganciával. – Ahogy a nedves tinta is a bársonydobozban. Valójában senki sem ugrott ki a vonatból. A fémpor a poggyásztartón azért keletkezett, mert az óraművet ott, a magasban szerelték szét, hogy elrejtsék a fülke burkolata mögé. Az elkövető pontosan tudta, mit keres, és végig velünk volt a kocsiban.
Delaunay arca hirtelen elveszítse reményteli kifejezését, és megfeszült.
– Ezzel mit akar mondani? Hogy én...?
– Ön, Monsieur Delaunay – bólintott a detektív. – A biztosítási összeg és a becsempészett alkatrészek együttes értéke túl csábító volt.
Ebben a pillanatban a vonat hirtelen, hatalmasat rándulva fékezni kezdett. A folyosón poharak csörrentek meg, a kerekek sikoltva csikorogtak a síneken, ahogy a szerelvény befordult a ködös peron mellé.
Az ajtó szinte azonnal feltárult, és a helyi nyomozók léptek a fülkébe. A vezetőjük szigorúan végigmérte a társaságot, majd határozottan Delaunay elé lépett.
– Letartóztatom Önt a törvény nevében, csempészés vádjával.
– ...mint ahogy azt éppen említeni készültem – fejezte be Vaneau a mondatát, mintha a hatóságok pontosan az ő végszavára vártak volna.
Delaunay-t némán elvezették. A feszültség elszállt, a fülke kiürült, Laurent kalauz pedig megkönnyebbülten törölte meg a homlokát. A peronról új utasok áramlottak a hálókocsiba. Egy fekete kabátos úr lépett be a folyosóra, hóna alatt egy különös, nehéz bádogdobozzal, amelyből fura, ánizsillatú pára szivárgott. Vaneau száraz mosollyal figyelte a férfi sietős lépteit. A vonat ajtói becsukódtak, és a szerelvény komótosan elindult a következő állomás felé.