214/3. A hegedűtok rejtélye — Csendes dallamok Saint-Mireux felé

Monsieur Vaneau elgondolkodva bólintott. – A négyes fülke, mondja? Különös, hogy valaki a menetrendről érdeklődik, miközben szándékosan egy másik irányba tereli magát, mint ahová állítása szerint tart. A hegedűtok pedig… nos, az egy rendkívül praktikus kiegészítő, ha valaki nem szeretné, hogy a tartalmát illetően felesleges kérdések merüljenek fel.
Laurent kalauz felsóhajtott, mintha a rejtély súlya már a vállát nyomná. – Akkor mégiscsak gyanús volt! Azt hittem, csak a szokásos ideges utas, aki fél, hogy lekési a zenei fellépését.
A selyemkalapos úr arca továbbra is sápadt volt, de most már némi remény csillant meg a szemében. – Akkor menjünk! Keressük meg azonnal ezt a hölgyet! Talán még nincs messze. Lehet, hogy nála van az óramű!
– Nyugalom, uram – intett Vaneau. – A sietség ritkán vezet tiszta megoldásokhoz, annál inkább zűrzavarhoz. Először is, nézzük meg a hármas fülke közelében lévő folyosót. A tinta még friss volt, ami arra utal, hogy az üzenetváltás a vonat elindulása előtt, vagy közvetlenül azután történt. Esetleg valaki csupán egy rövid időre ugrott be, hogy cseréljen, majd gyorsan távozott.
Elindultak a folyosón, Vaneau lassan, megfigyelően haladt, mintha minden padlólap egy-egy lehetséges nyomot rejtene. A selyemkalapos úr izgatottan, szinte futva próbálta tartani vele a lépést, Laurent pedig a kalauzoknak kijáró, méltóságteljes léptekkel követte őket. A hármas fülke előtt egy pillanatra megtorpantak. Semmi rendkívüli. Vaneau ekkor a szellőzőnyílások felé pillantott. – Laurent, emlékszik, volt-e bármilyen szokatlan huzat, vagy különös zaj, amikor Saint-Amand-ból elindultunk?
A kalauz megvakarta az állát. – Huzat? Nos, a kalauzlányok szoktak panaszkodni, hogy a régi kocsikban néha megtréfálja őket a szél, de zaj… Talán egy halk rezdülés, mint amikor valami gyorsan elsuhan egy résen. De azt gondoltam, az csak a vonat megszokott zörgése.
– Egy halk rezdülés, mondja? – ismételte Vaneau, miközben tekintete a felső poggyásztartóra vándorolt. – Nos, Laurent, ez a rezdülés lehet, hogy épp az óramű fogaskerekeinek utolsó búcsúja volt, mielőtt új gazdára talált.