213/7. A néma fülke — Trükkök és óraművek Verney után

A magasabbik nyomozó határozottan megkopogtatta a fülke üvegajtaját.
– Rendőrség! Nyissa ki, vagy kénytelenek leszünk behatolni! – dörögte, miközben a társa már a fegyvere tokjára helyezte a kezét.
Válasz természetesen nem érkezett. Laurent kalauz bizonytalanul halászta elő a kulcscsomóját, majd egy halk kattanással feloldotta a belső zárat. Az ajtó lassan hátracsúszott, feltárva a fülke félhomályos belsejét.
A pamlagon azonban nem egy sarokba szorított bűnöző ült, hanem egy mívesen elrendezett installáció: egy nagyméretű, barna bőrtáska, amelyre gondosan ráterítették a szürke köpenyt, a tetejére pedig egy keménykalapot biggyesztettek. A kompozíció mélyéről tompa, ritmikus kattogás hallatszott.
– Úgy tűnik, az utasunk rendkívül szótlan, és meglehetősen lapos profilú – jegyezte meg a nyomozó, miközben óvatosan megemelte a köpeny gallérját.
– A táskám! – kiáltott fel a zaklatott új utas a folyosóról. – Az ott az én poggyászom! De mit keres rajta az a borzalmas szürke rongy, és miért kattog?
– A macskáim szerint a táska sokkal jobb társaság, mint a korábbi bérlője – suttogta az idős hölgy, miközben védelmezően magához szorította a perzsáját.
Monsieur Vaneau egyetlen lépéssel közelebb lépett, tekintetét a táska sarkából kikandikáló fémkerékre irányítva.
– A szürke köpeny tulajdonosa nem elpárolgott, csupán időt nyert, miközben mi a folyosón rendeztük a sorsunkat – mondta Vaneau derűsen.
A detektív ekkor elővette régi ezüst zsebóráját. Kinyitotta, egy pillanatig merengve nézte a mutatók járását, majd nyugodtan becsukta.
– Pontosan tizenöt perc múlva Beaumont állomásra érkezünk. Addigra a trükk mestere is rájön majd, hogy az ezüst vonatkerék-medál nem csupán dísz, hanem kulcs a hálókocsi legféltettebb titkához.