211/8. A hangolt szerkezet — Kattanás a szellőzőben

– Az idő valóban ketyeg, de szerencsére a zenedobozok ritkán szoktak felrobbanni – jegyezte meg Monsieur Vaneau csendesen, miközben végigsimította a szellőzőrács szélét. – Bár az Ön zaklatottsága, uram, csakugyan robbanásveszélyesnek tűnik.
A szürke köpenyes férfi hátrált egy lépést, szorosan a folyosó üvegablakának támaszkodva.
– Én… én csak egy egyszerű órásmester vagyok! – fakadt ki végül fojtott hangon. – Nem az enyém a szerkezet! Én csupán azt a feladatot kaptam, hogy finomítsak a dallamon!
Dr. Kroll szkeptikusan felvonta a szemöldökét.
– Hát természetesen. Mert ki ne szeretne éjfélkor, egy száguldó vonat padlója alatt zenei finomhangolásokat végezni? – dünnyögte, és a csipeszével óvatosan megkocogtatta a szellőzőfémet. – Uram, az én pácienseim ritkán választanak ennyire szokatlan munkaidőt.
– Ha finomításról van szó – szúrta közbe Laurent kalauz –, a lezárt négyes fülke kulcslyuka éppen erre vár. Nyissam?
Vaneau azonban nem válaszolt azonnal. Közelebb hajolt a szellőzőnyílás csövéhez. A halk, ritmikus kattogás hirtelen egy apró, fémes kattanással megszakadt, majd a korábbi dallam egy jóval gyorsabb, pattogósabb ütemre váltott.
– Úgy tűnik, a szerkezet gazdája türelmetlen – nézett körbe Vaneau enyhe mosollyal. – A dallam váltása ugyanis nem hiba, hanem egy nagyon is szándékos jelzés.