211/7. A közvetített dallam — Feszültség a folyosón

Monsieur Vaneau kilepett a nyitott hármas fülkéből a folyosóra, ahol a szürke köpenyes utas feszülten szorította magához a kabátja gallérját.
– Úgy tűnik, uram – szólalt meg Vaneau nyájas eleganciával –, a padozat alatti dallamnak Ön a legelkötelezettebb hallgatósága. Bár a műsorrendet láthatóan nem Ön állította össze.
– Én… én semmit sem tudok semmiféle szerkezetről! – dadogta a férfi, miközben zaklatott tekintete a szomszédos, lezárt fülke kilincsére tévedt. – Csupán csendben szerettem volna tölteni az utat.
– A csend ritkán ketyeg ilyen ütemesen – jegyezte meg Dr. Kroll, aki az ajtóban megállva, orvosi csipeszét finoman forgatva csatlakozott hozzájuk. – És különösen ritkán rendelkezik sárgaréz áttétellel.
Laurent kalauz előrelépett, kezében a univerzális kulccsal.
– Megnyissam a négyes fülkét is, Monsieur Vaneau? Hátha a zenedoboz tulajdonosa odabent horkol.
– Még ne, Laurent – intett óvatosan a detektív. – A zárt ajtók mögött lapuló rejtélyek néha megsértődnek, ha hívatlanul nyitnak rájuk. Előbb nézzük meg, hová fut a szellőzőcső csatornája.
A hegedűtokos fiatal nő ekkor közelebb lépett a válaszfalhoz, és ujja hegyével megkocogtatta a faillesztést.
– A rezonancia itt a legerősebb. Valaki nem eldugni akarta ezt a szerkezetet, hanem azt akarta, hogy a folyosón várakozók pontosan tudják: ketyeg az idő.