211/5. A rezgő bádog — Vizsgálódás a szomszéd fülkénél

Laurent kalauz közelebb hajolt a szellőzőrácshoz, majd óvatosan megkocogtatta a rézkeretet. A halk ketyegés erre egy pillanatra megtorpant, mintha a szőnyeg alatti szerkezet maga is meglepődött volna a hirtelen figyelemről, majd kétszer olyan szaporán folytatta a dallamos kattogást.
– Ha megengedi, Monsieur Vaneau – lépett közelebb Dr. Oskar Kroll, miközben zsebéből előhúzott egy apró, orvosi csipeszt –, a mechanikus rezonancia elméletben rendkívül egzakt dolog. Ám ha a szürke úr doboza valóban érintetlen, a hang forrása kizárólag a szomszédos fülke padozatában keresendő.
– De a szomszédos fülke üres! – méltatlankodott Laurent, és gyanakvóan kulcscsomójáért nyúlt. – A hármas fülke utasa az előző megállónál leszállt, az ajtót személyesen zártam be.
– Egy bezárt ajtó a legritkább esetben akadályozza meg a hanghullámokat abban, hogy elhagyják a helyiséget – fűzte hozzá Vaneau higgadtan, és elmozdította pálcáját a szürke köpenyes utas fülkeajtajából. – Különösen, ha a szellőzőnyílás összeköti a két padozatot. Úgy vélem, kalauz úr, a kulcsa most rendkívül jó szolgálatot tenne.
A fiatal nő közelebb lépett, hegedűtokját óvatosan a szőnyegre helyezte, és fülét a hármas fülke ajtajának illesztéséhez szorította.
– A ritmus itt sokkal tisztább – súgta vissza izgatottan. – Nem egyszerű óramű. Ez egy zenedoboz fogaskerekeinek fémes súrlódása!
A szürke köpenyes utas kihasználva a figyelmet, egy lépéssel visszahúzódott kabinjába, ám az ajtót már nem tudta kattanásig bezárni.
– Ha belépnek oda, csak a saját idejüket pazarolják! – kiáltotta ki a résen keresztül.
– A pazarlás relatív fogalom, uram – válaszolt Vaneau mosolyogva, miközben Laurent kalauz már a szomszédos ajtó zárjában forgatta a sárgaréz kulcsot. – Különösen egy robogó vonaton, ahol az idő amúgy is fütyül a szándékainkra.