211/4. A padló alatti dallam — Feszültség a szőnyeg alatt

Laurent kalauz tágra nyílt szemekkel meredt a folyosó finom fapadlójára, mintha attól tartana, hogy maga a szerelvény készül dallamos gőzt ereszteni a szőnyeg alól.
– A padló alól? – kérdezte fojtott hangon, és gyanakvóan rálépett egy sárgaréz szellőzőrácsra. – Kisasszony, az Intercontinental Express padlózatában kizárólag a gőzfűtés csövei futnak! És a fűtőcsövek, biztosíthatom, nem játszanak keringőt.
– Legfeljebb, ha a nyomáskülönbség úgy akarja – jegyezte meg dr. Kroll szaggatottan, miközben feszülten igazgatott egy lazuló csavart a szemüvegén. – Bár a ritmikus ketyegés ritkán írható a kazánbiztos számlájára.
A szürke köpenyes utas ekkor megpróbálta behúzni a fülkeajtót, ám Monsieur Vaneau elegáns sétapálcájának ezüst gombja gyengéden, de határozottan megállította a lakkozott faívet.
– Ne siessen annyira, uram – szólt Vaneau halvány mosollyal. – A szellőzőjáratok csodálatos akusztikai tulajdonságokkal bírnak. Egy doboz, amelyet a padlólemezhez szorítanak, pontosan úgy rezonál két szomszédos fülke között, mint egy hegedű teste.
– Ez abszurdum! – sziszegte a szürke köpenyes, miközben még szorosabban magához ölelte a lepecsételt bádogot. – A dobozomban semmi sincs, ami rezonálhatna!
– Akkor miért tartja úgy, mintha az életét védené? – kérdezte a fiatal nő, és közelebb lépett, hegedűtokját pajzsként tartva maga előtt.
– Mert a világ hajlamos összetörni mindent, amit nem ért! – csattant fel a férfi.
– Ebben teljességgel egyetértünk – bólintott Vaneau udvariasan. – Éppen ezért ideje tisztázni, hogy a hallható dallam vajon az Ön ártalmatlan rugójából, vagy a szomszédos fülke rejtett szerkezetéből származik.