211/3. A kirakós hiányzó láncszeme — Megtorpanás a folyosón

Laurent kalauz gyanakvóan közelebb lépett a zárt fülkeajtóhoz, és a körmével kétszer rákoppintott a lakkozott fára.
– Minden rendben van bent, uram? – kérdezte emelt hangon.
A válasz nem szavakban, hanem az elhúzható ajtó hirtelen, szinte résnyire történő kinyílásában érkezett. A szürke köpenyes utas riadt, beesett szeme villant meg a sötét résben, miközben a lepecsételt bádogdobozt féltékenyen a mellkasához szorította.
– Semmi közük hozzá! – sziszegte a férfi. – Csupán egy… óraműves rugó. Egy ártalmatlan finommechanikai alkatrész!
– Az ártalmatlan dolgok ritkán kopognak ilyen fenyegető hangsúllyal – jegyezte meg Monsieur Vaneau csöndesen, miközben egy fél lépéssel hátrébb terelte a feszülten figyelő hölgyet. – Különösen, ha a szomszédos fülke lakója is ketyegést vél hallani.
– Én nem tehetek róla! – háborodott fel a szürke köpenyes. – Ez a doboz a saját tulajdonom, és amíg nem zavarom a szerelvény menetrendjét, jogomban áll elzárkózni!
– Természetesen – bólintott Vaneau elegáns nyugalommal. – A személyes szabadság szent. De amikor a szabadság lepecsételt bádogban csörög, a kalauzunk kötelessége, hogy megóvja a társaság szőnyegeit a nem kívánt meglepetésektől.
Dr. Kroll erre önkéntelenül elmosolyodott, de a hegedűtokot tartó nő továbbra is sápadt maradt.
– Maga… maga nem érti! – dadogta a nő, és megérintette a rejtélyes hegedűtok zárját. – A dallam, amit hallottam… nem az ő dobozából jött. Hanem a padló alól.